Gyereknek gyerek?! A tini anyuk rácáfolnak. 😘 4. rész. Julcsi. 👩‍👦

Julcsi: Ilyenkor nagyon megmutatkozik kik az igazi barátok. Amíg bulizni, szórakozni jártam elég sok ,,barátom’’volt viszont most ez a szám eléggé le csökkent- Akik mellettem maradtak azok nagyon boldogan és izgatottan álltak a dologhoz. Az orvosok… Az elején még nem volt magán orvosom és sokat jártam az ügyeletre mert a terhességem eleje nem volt zökkenőmentes. Az ügyeletes orvosok és asszisztens nők nagyon csúnyán viselkedtek velem, megkaptam tőlük, hogy a legjobb lenne ha ez a baba el menne stb…Viszont a 12. héttől elkezdtem járni Labossa Gusztáv doktor úrhoz, nála született a kishúgom, a barátom unokatesója és a barátom tesójának mindkét gyermeke. Nagyon kedves egy orvos, soha egy rossz szava nem volt hozzám és bármikor kereshettem ha valami kérdésem volt. A szülésnél is sokat biztatott és amíg a kórházban voltunk mindennap megnézte, hogy vagyunk. Szerintem a mi védőnőnk a világon a legaranyosabb, soha egy rossz megjegyzést nem hallottam tőle és mindig segítőkész, kedves.

Veronika: Milyen volt a terhességed?

Julcsi: Az elején nagyon nehéz volt, rengeteget voltam rosszul és semmi energiám nem volt. Ahogy nőtt a hasam nem éreztem magam szépnek, tudom elég gáz, hogy ezt így gondoltam de világ életemben vékony voltam és ez engem rosszul érintett. Viszont minden egyes mozdulatát a hasamban imádtam és a párom is. Esténként csak feküdtünk és azt figyeltük mikor mozdul meg a kis manó. Amikor még nem éreztük a mozgolódását minden este a szívhang figyelővel hallgatóztunk. Először november 11-re voltam kiírva, utána október 22. Össze-vissza változtak a kiírt napok. Viszont a kisfiam egyiket sem várta ki. 35 hét 6. napon vásárolni mentünk délelőtt, éreztem, hogy kicsit fáj a hasam de azt hittem csak jósló fájások, ezért nem igen foglalkoztam vele. Haza értünk és egyre jobban fájt a hasam, végül bementünk a kórházba ahol miután megvizsgáltak annyit mondtak :SZÜLŐSZOBA. Azt hittem rosszul hallok. Semmi cuccot nem vittem magammal, sőt össze sem volt rakva a kórházi cucc. A párom autózott haza érte és pakolt össze amit gondolt. Ez volt délután 4-kor. Végül amikor felkerültem a szülőszobára és ráraktak a gépre azt mondták, hogy itt nem lesz szülés. (Én már azt hittem meghalok a fájdalomtól de némán viseltem.) Elküldtek sétálni a párommal, vagy 40x végig másztuk a pécsi klinika összes lépcsőjét. Már alig bírtam menni. Vissza mentem és azt mondták még mindig semmi de aztán az egyik nővér észrevette, hogy rosszul van a gép, megigazította és egyből pár másodperces hatalmas fájások. Végül nagyon ügyesen minden gond nélkül 2018.09.29.-én 23:40kor megszületett Trábert Nátán Ákos 2440g-al és 47cmvel. Ekkor váltunk mi hárman a világ legboldogabb családjává. Sajnos az első éjszakát nem tölthettük együtt mert megfigyelték. Szerencsére nem volt semmi baja a kis manónak, nem kellett inkubátor, se légzés támogatás, se semmi! Másnap foghattam meg először de az apukája csak üvegen keresztül nézhette. Másnap este 9kor került le végre hozzám és utána való nap délelőtt végre apa kezébe is.

Veronika: Teljesen természetes, hogy így éreztél hiszen ott volt egy dögös bomba vadmacska aki hirtelen csinos kismamával változott pár plusz kilóval körítve. Ez megviseli a nőket, aki mást mond hát az szerencsés, hogy nem élte ezt át. Bár ahogy elnézem a mostani képedet azért nincs miért panaszkodni. Mi történt amikor először megkaptad a kisfiad? Mennyit lehetett veled? Megmutatta valaki, hogy hogyan szoptasd és lásd el Nátánt?

Julcsi: Hihetetlen érzés volt, hogy végre a kezemben tarthatom. El sem hittem, hogy ő tényleg az én kisfiam. Sajnos sokáig nem lehetett a kezemben és az apukájának is üvegen keresztül mutathattam. Viszont este végre lehozták, sajnos azt az estét se tölthette velem hanem a mellettem levő szobában a többi babával és azt mondták, hogy másnap 9 körül már hozzák. Ez nem így lett, hál isten már hajnali 3 körül hozták, hogy sír és nem tudják megnyugtatni. Ahogy megfogtam egyből megnyugodott és aludt. Hihetetlen érzés volt, hogy csak rám van szüksége. Másnap megkérdezték, hogy segítsenek-e valamit megmutatni stb de mondtam, hogy nem kell. Minden ment magamtól, szopizni nem akart, kicsi volt és hamar elfáradt benne. Először tápszert kapott és nagyon nem is akart anyatejet. Nagyon gyorsan egymásra hangolódtunk és imádjuk egymást. Ő a legjobb az életünkben. Az apukája is végre a kezében tarthatta harmadik nap reggel és láttam rajta, hogy hihetetlen boldog, sosem volt még ilyen boldog. Azt hozzá tenném, hogy onnantól, hogy szombaton azt mondták neki, hogy szülés lesz a vigyort le sem lehetett törölni az arcáról és ez mai napig így van. Szerintem örökké így lesz, hihetetlen apa-fia szerelem van köztük. Alig merte megfogni olyan pici volt. Én egész nap csak néztem és ez a mai napig így lenne ha nem lenne közben más dolgom. Szerintem ezzel így van az apukája is, esténként amikor már minden kész és már alszik a kis manó csak csendben nézzük ahogyan alszik és gyönyörködünk benne.

Veronika: Örömmel olvasom a válaszaid, felelősségteljes édesanyának tűnsz! Írtad fentebb, hogy bulizni, szórakozni jártál Nátán születése előtt, hogy viseled, hogy már nem mehetsz bármikor bárhova?

Julcsi: Igen sokat jártam. Kicsit hiányzik, hogy a barátnőimmel elmenjek ide-oda, kicsit szórakozni, kikapcsolódni, beülni valahova beszélgetni de sosem cserélném el erre a mostani életem mert a kisfiam a mindenem.

Veronika: Voltál már akárcsak egy kávét inni barátnőiddel a kisfiad nélkül? Vagy ez még várat magára?

Julcsi: Nem voltam, mindenhová jön velem. Amióta megszületett 0-24ben együtt vagyunk, nem igen jár hozzánk senki és a családból sem ér rá senki sem vigyázni rá így hát teljes mértékben engem szokott meg és nem is marad sehol nélkülem “sajnos”.

Veronika: Párod milyen apuka? Ki veszi a részét a baba körüli teendőkből?

Julcsi: Nagyon jó apuka de tényleg, egy szavam nem lehet rá! A kezdetektől kezdve mindenben kiveszi a részét és imádják egymást. Amikor még a hasamban volt akkor is rengeteget beszélt hozza és “játszott vele”. Folyamat figyelte mikor rúg a hasamba. Imádta nézegetni az ultrahangon és amikor meghallotta szeptember 29.én, hogy ma fog születni azóta egy hatalmas mosoly van az arcán ami örökké tartó a kisfia felé. Nagyon jó apuka és mindent megtesz a kisfiának/kisfiáért.

Veronika: Jó ilyet olvasni, rengeteg olyat olvasok és hallok, hogy, apuka kakil a családra… Terveztek a jövőben még gyermeket?

Julcsi: Biztos, hogy szeretnénk még de majd csak 2-3 év múlva. Nagyon örülnék egy kislánynak Nátán mellé de ha fiú az sem gond. Egészséges legyen.

Veronika: Beszéljünk kicsit a tini anyaságról… Kaptál beszólásokat amiért tízen évesen lettél édesanya? Ha igen mi volt a legdurvább?

Julcsi: Ohh kaptam persze de amúgy többre számítottam vagy lehet, hogy csak nem jutott el hozzám. Nem rég például sajnos Nátán egy éjszakára kórházba került, az elején nem voltak túl kedvesek velünk és hallottam ahogy a folyosón arról beszélnek ki akadva, hogy a “kislány még csak 18 éves és már gyereke van”. Voltak akik furán nézték rám de így igazából ilyen durvább beszólások nem is a fiatalság miatt voltak hanem, hogy biztos nem az apukája az apukája, stb… Itt ahol mi lakunk több fiatal anyuka van sőt nem rég anyukám párjának a lányának (aki szintén 18 éves ) is megszületett a gyönyörű kisfia. Szóval szerintem itt a környezetünkben ezt már elfogadták vagy nem tudom.

Veronika: Szerinted miért ilyen rossz a tini anyákról kialakult vélemény?

Julcsi: Az emberek többsége úgy áll hozzájuk, hogy nekik meg bulizni és tanulni kéne (oké részben igazuk van ) de hát régen is ennyi idősen szültek az emberek. Igen sajnos vannak olyan tini anyukák akik szarnak a gyerekükre de ne általánosítsuk már ezt a dolgot mert ugyan úgy van 30-40 éves anyuka is aki szarik a gyerekere. Akiket én ismerek fiatal anyukákat az összes nagyon jó anya, mindent megtesz a gyerekéért és rengeteget foglalkoznak a gyermekükkel. Nagyon mérges tudok lenni azokra akik a fiatal anyákat lenézik. Miért vagyunk mi rosszabbak tőlük? Sosem fogom megbánni, hogy fiatalon lettem anyuka, legalább látom felnőni a gyerekemet és rengeteg mindent tudunk még együtt csinálni és nem csak a gyerekemmel de még az unokámmal is. Más ember aki 40 évesen lesz anya lehet meg sem éli az unokáit.

Veronika: Szerinted milyen egy jó illetve egy rossz anya?

Julcsi: Szerintem egyébként mindenki rossz anya mivel mindannyian mást gondolunk rossznak. Egy biztos: tökéletes anya nincs! Szerintem ilyen a rossz anya: mindent és mindenkit a gyereke elé helyez, nem törődik azzal, hogy éppen hol és kivel van a gyerek. Aki mindennap bulizni megy és a gyereket másra hagyja, más néven elhanyagolja a gyerekét. Aki veri a gyereket vagy szavakkal bántja és ezek “semmik” ahhoz képest, hogy van olyan “anya” is aki megöli a gyermekét, aki semmiről nem tehet. Ezeket én nem tudom felfogni, rosszul vagyok tőle. Meghallok egy ilyen hírt és nem bírom felfogni. Sorolhatnám még mert persze rengeteg dolog miatt lehet valaki rossz anya. Milyen egy jó anya: ezt a legnehezebb elmondani mert egy jó anya feltétel nélkül szereti a gyerekét, mindent megtenne érte és az életét adná a gyerekért! Egy jó anya nem attól jó anya mert a gyereke mindig élre vasalt ruhákba jár vagy a legmenőbb cuccokban, minden nap zöldséget kap ebédre… Egy jó anya attól jó anya, hogy a gyermeke számíthat rá és érzi a gyerek, hogy az anyukája szereti és óvni szeretne mindentől. Egy anya nem attól lesz jó anya, hogy a gyermekének mindent megenged.

Veronika: Te milyen anyának tartod magad?

Julcsi: Mint mondtam minden anya rossz anya (persze nem olyan módon mint amit le írtam a rossz anyához ). Az én gyermekem még kicsi ahhoz, hogy szabályoznom kelljen őt. Én úgy érzem, hogy mindent megteszek azért, hogy ő minden nap boldog legyen mert nekem ő a minden. Szeretném, hogy olyan legyen a kapcsolatunk, hogy bármi problémája van azt velem gondolkodás nélkül megossza. Szerintem most még jó anya vagyok ha mondhatom ezt saját magamra. De valószínű később a gyermekem szemében rossz anya leszek mert bizony lesz olyan, hogy valahova nem akarom majd elengedni mert félteni fogom.

Veronika: Nagyon szépen köszönöm az interjút! Végszóként pedig mit üzennél a világnak és azoknak akik tiniként lettek anyák?

Julcsi: Én köszönöm szépen! Sose bánják meg mert minden gyerek egy áldás és minden apró mosolyuk kárpótlás minden nehézségért! Nekik mi vagyunk a világ.