A jó anyaság nem kor függvénye! ☝️Fiatal anyák 5. rész 👩‍👦 Niki.

Niki: Szia. Én köszönöm, hogy elfogadtad a jelentkezésem. 22 éves vagyok és egy csodás, erős kisfiú édesanyja. Párkapcsolatban élek de nem a kisfiam biológiai apukájával. Siket szülők gyermeke vagyok, szerencsére tisztán hallok.

Veronika: Huha. Kezdjük az elején… Mi történt a kisfiad apukájával? Hogy hogy nem vagytok együtt?

Niki: Egy hónapja voltunk együtt (nevezzük nevén) Martinnal mikor lefeküdtünk. Ahogy odaadtam magam neki elhagyott. Ez történt tavaly április 4-én, amikor első alkalommal teherbe estem. Mivel semmi előjele nem volt terhességnek így csak 11 hetesen csináltam tesztet, azt is úgy, hogy iszogattunk és egy fél pohár boros kóla után mentem hányni. Elkezdtek piszkálni a haverok, hogy “Mi van Niki, terhes vagy?”. Persze én nemet mondtam. Másnap barátnőm 2 órán keresztül piszkált, hogy csináljak tesztet. Miután belefáradtam csináltam 4-et is mert nem hittem el, hogy tényleg élénk piros a két csík. Miután már nőgyógyásznál is jártam mondtam Martinnak a hírt aki azt mondta, hogy vetessem el, mert ő nem akar még apa lenni. Én persze nem vetettem el. Ezután egy hónappal nálam aludt és megbeszéltük, hogy együtt felneveljük Hunort de megint csak eltűnt másnap így végleg befejeztem vele.

Veronika: Istenem mekkora patkány… Teljesen érthető ha egy ilyen fiatal fiú nem áll készen az apaságra de akkor mondja meg őszintén! Ne hülyítsen, hogy együtt felnevelitek, mondja meg a tutit és akkor te el tudod dönteni, hogy vállalod egyedül is vagy egy másik utat választasz. Mikor és hogy jött képbe a mostani párod?

Niki: 2018. decemberében (mikor 9 hónapos kismama voltam) ismertem meg a mostani párom. Egy közös barátunkkal találkoztam akinek eszébe jutott, hogy mennie kell egy haverjához (mostani páromhoz). Megkérdezte, hogy elmegyek-e vele? Mondtam, hogy elmegyek, úgysincs dolgom másnap. Oda értünk és mindkettőnk részéről szerelem volt első látásra. Elmentünk mekizni aztán Tescoba. Mivel karácsony előtt volt így ki voltak pakolva a csomagolópapírok. Balázs, a párom, kapott az alkalmon és elkezdtünk kardozni két csomagolópapírral. Ezután még 3-szor jöttem haverommal Balázshoz, aztán egyedül is átjöttem és itt aludtam. December 22-én jöttünk össze és december 28 hajnalban megszületett a kisfiam.

Veronika: Mit szólt először a párod ahhoz, hogy várandós vagy? Később el fogjátok mondani a kisfiatoknak, hogy nem ő a biológiai apukája?

Niki: Ő azt hitte, hogy nem jönnék vele össze. Nagyon szeretett volna a kisfiam apukája lenni. Nem szeretnénk elmondani neki. Jobb, ha nem tudja, hogy mekkora tróger a biológiai apja.

Veronika: Teljesen érthető de nem féltek attól, hogy megtudja egy jóakarótól később? Az emberek szörnyen gonoszak tudnak lenni!

Niki: De igen, tartunk tőle. Sajnos benne van a pakliban.

Veronika: Drukkolok, hogy minden rendben legyen! Mit szóltak a szüleid a terhességedhez?

Niki: Hát nagyon semmit. Apu örült, anyu annyira nem.

Veronika: Érdekes, pont az apák nem szoktak inkább örülni! Milyen terhességed volt?

Niki: Borzasztó. Rengeteg idegeskedés mivel egyedülálló voltam, kilátástalanság. Annyira beparáztam, hogy nem tudom megadni a fiamnak amire szüksége van, hogy örökbe akartam adni. 🙁

Veronika: Jaj szegénykém. Van kedved erről bővebben mesélni?

Niki: Mikor 4 hónapos terhesen visszaköltöztem anyuhoz sajnos egy bevételből éltünk, így gyakran előfordult, hogy nem volt mit ennem. Barátnőm hál istennek sokat segített és mindennap áthívott magához, hogy egyek mert főzött, holott ott is van 4 gyerek.

Veronika: Hogy jöttél ki ebből a nehéz helyzetből?

Niki: Amikor a 9. hónapban voltam akkor jöttem össze mostani párommal, akinél nagyon sokat ott aludtam. Szülés után egy héttel átköltöztünk hozzá, mondjuk előtte is mindig nála voltunk.

Veronika: Volt aki megszólt téged emiatt? Kaptatok negatív beszólásokat?

Niki: Anyósom, aki folyton rossz szemmel nézi a kapcsolatunkat. Bármit elkövetne, hogy szétmenjünk. Negatív beszólást mindenki kap.

Veronika: Ez nagyon szomorú. Szerinted mi az oka a viselkedésének?

Niki: Mivel párom nővére nem foglalkozik vele  úgy gondolja, hogy majd a kicsi fia vele marad örökké. Azt hiszi, hogy mivel családja lett, elveszítette.

Veronika: Sajnálom, remélem rendeződik a kapcsolat anyóssal! Mesélj kérlek egy picit a fiadról.

Niki: Hunornak hívják, végtelen boldog, életvidám és borzasztó erős kisfiú. Igazi kis hős. Az én fiam inkább papás, mint anyás vagy apás. Nagyon nyugodt kisbaba, nem sír mindenért, csak ha éhes vagy pelus probléma van. Igazi kis csoda.

Veronika: Szerinted milyen anyának lenni? Te hogyan éled meg az anyaságot?

Niki: Mivel sajnos szülés utáni depresszióban szenvedek így nehézkes egy kicsit de minden perce arany. Szeretem, hogy anya vagyok, rég óta erre vártam de mikor tényleg teherbe estem beparáztam. Nagyon önbizalomhiányos vagyok és ezért úgy gondoltam és gondolom néha, hogy nem vagyok elég jó számára. Viszont mindent elfeledtet velem a mosolya, a gyönyörű kék szeme.

Veronika: Szerinted milyen egy jó illetve egy rossz anya? Te milyen anyának tartod magad?

Niki: Hű, ezt elég nehéz megfogalmazni és talán nem is tudom, hogy ki számít jó és rossz anyának. Viszont arra tudok válaszolni, magamat milyen anyának tartom. Én jó anyának tartom magam (úgy ahogy) a depressziótól eltekintve.

Veronika: A depressziótól senki nem lesz rossz anya! Nagyon erős vagy, hogy ezt felvállalod és ráléptél a gyógyulás útjára. Köszönöm szépen az interjút! Végszóként pedig mit üzennél a világnak, főleg azoknak az anyáknak akik fiatalon lettek édesanyák?

Niki: Ne bánják egy percre sem, hogy fiatalon lettek édesanyák. Egy buli sem mosolyog rád mindennap, egy buli sem fog édes nevetést hallatni úgy, ahogyan a gyermeked. A bulizásból kiöregszel, de az anyaságból soha. Köszönöm, hogy interjú alany lehettem.