Mai interjú alanyom a 32 éves Zsuzsi aki anonim vállalta az interjút. Nem volt egyszerű eddigi élete de Zsuzsi nagyon jó párkapcsolatban él 12 éve, esküvőt is szeretnének de a családjuk miatt halogatják még a lagzit. Kislányuk szivárvány baba és Zsuzsi most várja második babájukat aki az ő szavait idézve nem tervezett hanem egy meglepetés, ajándék. 🙂 Fogadjátok szeretettel Zsuzsi történetét!
Veronika: Szia Zsuzsi. Nagyon szépen köszönöm, hogy vállaltad az interjút! ![🙂]()
Mesélj egy kicsit magadról kérlek.
Mesélj egy kicsit magadról kérlek.Zsuzsi: Szia! 32 éves egy gyermekes édesanya vagyok 12 hetes pocaklakóval. Nagyon szerencsés vagyok hisz nagyon jó párkapcsolatban élek. 12 éve tart abból 10 éve együtt is élünk. 26 évesen úgy döntöttünk itt a családalapítás ideje. Kb 2 éves próbálkozás után egyszer csak 2 csíkos tesztünk lett. Sajnos ebben az időszakban borzalmas lelkiállapotban voltam a munkahelyem miatt valószínű ez is kihatással volt rám. 6 hetesen mentünk először UH-ra nagyon boldogan tértünk haza. ♡ a szűk családnak el is mondtunk. Közben kellett mennünk 9 hetesen is UH-ra mert még nagyon pici volt a baba így szeretet volna rá nézni a doki. De sajnos nem sok jót közölt. Megállt a fejlődésben… jelentkeztem műtétre. 3 hét után még mindig semmi se egy elindult vetélés se műtét. Mivel már nem bírtam lelkileg felhívtunk egy ismerő szülésznőt segítsen nekünk a műtéti időpontba. Felhívtam délelőtt fél 10-kor soha nem fogom elfelejteni… egyszer csak vissza hívott kb 5 perc múlva. Zsuzsi indulj most azonnal ma lesz a műtét. Anyum dolgozott, páromat nem értem el telefonon nem volt térereje. Elindultam egyedül felültem a buszra mint ha a saját kivégzésemre mentem volna egyedül. Szerencsémre egyik barátnőm párjaink együtt dolgoztak ő abban tudott segíteni, hogy elérték párom. Ameddig beértem a kórházba kb negyed óra múlva párom is ott volt. Megvolt a műtét. Egy hatalmas megkönnyebbülés volt volt számomra 3 hét után hogy bennem volt a “halott babám”. Több mint 1 év próbálkozás után végre sikerült újra teherbe esnem kislányunkkal. Vele se kezdődött fényesen a terhesség 7 hetesen bevéreztem vele. Borzasztó volt. A 41 és fél hetes terhességet végig rettegtem hogy nehogy valami baja legyen. Vele végig éltem egy borzasztó “szülést” . Jelenleg 12 hetes terhes vagyok na vele megint pont itt tartok hogy rettegek. Ő teljesen meglepetés baba. Nem próbálkoztunk, nem terveztük egyszer csak beköszönt. Felfoghatatlan hogy lehetek ilyen szerencsés. Sajnos az előző terhességemet is végig kísérte a magas vérnyomás már most is jelentkezett. Lucának semmi gondot nem okozott remélem most sem fog.
Veronika: Huh ez nem semmi, nem volt könnyű életed! Mesélj egy kicsit a párodról. Mikor és hogyan ismerkedtetek meg?
Zsuzsi: Jaj, hát minden nő társamnak ilyen párt kívánok. Közel 12 éve együtt vagyunk abból 10 éve együtt élünk. Ő Erdélyből jött ide Pilismarótra ahol élek. Fiatal koromban kocsmába dolgoztam anyukánk egyedül nevelt minket így hamar elmentem suli mellett dolgozni, hogy így “segítség” neki. És 2007. Július 27én találkoztunk ott először életünkben a kocsmába megvárt munka után és akkor este elcsattant az első csók és azóta együtt.
Utána ő Komáromba ment pár napra, én Egerbe és úgy voltam vele ha ezután is keresni fog tuti komoly a dolog. Keresett. Borzasztó jó természetű ember nagyon simulékony és mindent értem, értünk megtesz. Nagyon szerető oda adó társ. Én nagy lángon égő nagy szájú ember vagyok, ő teljesen az ellentétem. Így ő egy kicsit lecsitít. A falunkban elég sokan vannak Erdélyből ahonnét ő is. Az elején elég nehéz volt mert az ottani ismerősök nem igazán voltak rá jó hatással, nem túlságosan rajongtak értem. Szint úgy mint a családja sem, az első pillanattól fogva. 4 nővére van úgyhogy ő az egy szem “kicsi fiú” sajnos ők úgy gondolják, hogy a mai napig bele kell szólniuk az életünkbe. Nagyon jó kézügyessége is van így szépen lassan a házunkat is ő csinálgatta meg. Sajnos olyan sokat dolgozik, hogy nem sok ideje van itthon bármire is. Úgyhogy nálunk egy ünnep nap tényleg ünnepnap. Borzasztó jó apa minden gyereknek ilyen apát kívánok. Nagyon sokat segít Lucával. Mikor még ébredt éjjel simán fel kelt hozzá megetetni. Nagyon szeretik egymást és igazán tud vele játszani.
Veronika: Ez nagyon aranyos! 
Hogyan tudjátok kezelni azt, hogy a családja a mai napig beleszól a ti dolgotokba?Zsuzsi: 12 évig csendben tűrtem. De tavaly karácsonykor elszakadt nálam a cérna. Ha anyósomék látogatóba jönnek az több hetet takar be. Sajnos tovább nem bírtam. Karácsonykor valahogy anyós megérezte hogy menni kell valahogy biztos érezte rajtam innen menni kell. De nagyon gusztustalanul közölte. Egyszer csak felállt és közölte hogy indulnak párom nővéréjékhez akik kb 50kmre laknak tőlünk. Na akkor aztán kiadtam magamból a 12 évet mindent elmondtam a szemébe amit éreztem. Ha itt vannak soha semmit nem segít csak fekszik és internetezik meg hallgatózik. Párom tudta, hogy igazam van így semmi veszekedést nem okozott ez köztünk. Őt nagyon sajnáltam talán ezért fakadtam ki anyósra. Ott ült szegény megsemmisülve hogy elmennek az anyjáék. Amikor a 30. születésnapját ünnepeltük könyörgött a szüleinek, hogy jöjjenek de először azt találták ki, hogy kukoricát kell szedni aztán meg diót. Ez mind októberben volt. Tavaly meg október legeelején ide tudtak jönni szóval az ilyen igazságtalan dolgokat nem bírtam tovább tűrni. Most már csak a nővére próbál bele szólni azóta az életünkbe. 50kmre lakik tőlünk borzasztó nagyszájú és rossz indulatú nő. Én mondtam, hogy egy darabig nem kívánok hozzájuk menni mert ugye húsvétra mondta, hogy menjünk hozzájuk, nem vagyok kíváncsi az “észosztására”. Szerencsére nem hat ki semmilyen formában a kapcsolatunkra mert eddig hallgattam vagy csak nagyon finoman mondtam el páromnak a véleményem. Nem akartam megbántani de sajnos mint karácsonykor is tudta, hogy igazam van.
Azóta én teljesen átléptem ezen. Egyszerűen nem vagyok rájuk kíváncsi.
Veronika: Ez nagyon kemény… A vetélésről tudnak? Meg sem merem kérdezni, hogy arra mit mondtak, reagáltak…
Zsuzsi: Igen, mivel első baba volt Domim nagyon hamar elmondta a családnak. Így sajnos “ezek” a vetélésről is tudtak. Hát teljesen hidegen hagyták őket a dolog. Inkább úgy fogalmaznám, hogy nem érdekelték mondjuk nem is mertek nálam rákérdezni. De a mostani terhességemet mikor elmondta Domi az volt az össz válasz “na az jó”… ez talán mindent el mond. Nem nagyon zártak a szívükbe az biztos. Arról el is felejtettem írni szerintem azért se vagyok a szívük csücske mert elzártam a pénz csapot. Még mikor össze jöttünk albérletbe lakott párom 4 hónapra “kitúrtak ” az albérletből őt szegény kellemetlenül érezte magát amikor minden nap jött hozzánk aludni. Persze amikor elmentek 4 hónap eltartás után, mert természetesen minden fizetve volt rájuk (étel, ital, albérlet) lenyúltak még ezek után 70ezer forinttal. Ugye amióta komolyra fordult a dolog azóta ez megszűnt. Nagyon sok dolgot tudnék mesélni. Az eljegyzésünkkor is itt voltak annyit nem mondtak hogy dögöljetek meg már bocsánat.
Veronika: Egyszerűen undorító milyen emberek vannak. Csoda, hogy nem ment tönkre a kapcsolatotok! Na de elég az ilyen rosszindulatúakból. ![🙂]()
Mesélj az eljegyzésről! Házasok is vagytok?
Mesélj az eljegyzésről! Házasok is vagytok?Zsuzsi: Eljegyzésünk 2 évre történt 2009. Decemberében elmentünk konyhabútort venni egyik ismerősünkkel aztán egyszer csak egy ékszerboltba kötöttünk ki gyűrűt válogatva.
Haza jöttünk, elmentünk anyumhoz, megkérte tőle a kezem és végül is ennyi. Nem, nem házasodtunk össze sajnos pont az ilyen emberek miatt. 
Sokszor a mai napig arról beszélünk, hogy elmegyünk ketten és össze házasodunk de én ugye (mint minden átlag nő) lagzira vágyom de az ilyen emberek nem érdemlik meg. Így inkább élünk tovább így boldogan.Veronika: Én a helyetekben sz*rn*k rá, meghívnám a normális családtagokat és barátokat a többiek meg pukkadjanak meg! ![😉]()
De megértelek téged is, nagyon erős nő vagy… És ha már erős nő, mesélj kérlek kicsit a vetélésről. Tudom nehéz téma de ha van erőd meséld el kérlek, hogy élted túl.
De megértelek téged is, nagyon erős nő vagy… És ha már erős nő, mesélj kérlek kicsit a vetélésről. Tudom nehéz téma de ha van erőd meséld el kérlek, hogy élted túl.Zsuzsi: Igen erre gondoltam én is csak tudod még is szülei nem tehetem ezt meg vele. Na de mindegy is. Hát ez érdekes dolog. Magán rendelésre mentünk 9hetes vizsgálatra akkor már nem volt szív hang elmondta az orvos merre tovább hogyan, olyan érzés volt mint ha kívülről látnék mindent mint egy filmet. Amint kiléptünk a rendelőből ott akkor össze törtem. Csak sírni tudtam de ez még mind semmi. Elmentem elintéztem minden szükséges dolgot, a kórházban előjegyeztek műtétre de majd a pontos időpontért telefonálnak. Eltelt 2 hét és még mindig semmi nem történt. Ez az időszak borzasztó nehéz volt számomra, hogy ott van bennem a kisbabám és még sincs velem, nem él és arra kell várnom, hogy “végre elvegyék”. A végén sajnos azt érzetem, hogy csak legyünk már túl rajta. Borzasztó időszak volt. Aztán egy ismerős szülésznő intézte el, hogy azonnal induljak ma lesz a műtét. Mikor megtörtént lehet megdöbbentően hangzik de már megkönnyebbülést érzetem, hogy végre vége. Nagyon megviselt mind kettőnket, aznap este sírva hívott fel a párom a kórházban, hogy soha nem aludt nélkülem és milyen nehéz ez. Sajnos ez a rossz élmény teljesen kihat a terhességeimre. Ha tehetném kb minden nap ultrahanggal néztem, nézném őt. Rettegek nehogy neki baja essen. Már amikor Luca nagy volt és bőven éreztem a mocorgását akkor is minden nap azon rettegtem, hogy vajon még él, minden rendben van vele oda bent? Na és most ugyan ez van… Egyszerűen ezen nem tudom magam túl tenni és ugye megkoronázták nekem egy borzasztó szüléssel.
A szülés élmény tehet arról, hogy úgy voltam vele, hogy egy gyermekes anya leszek.
Veronika: Igen sajnos tudom mit érzel, az én gyermekem is szivárványgyermek. Erre a borzasztó szülésre majd még visszatérünk de kezdjük az elején! Milyen volt Lucával a terhességed?
Zsuzsi: Tökéletes!
Egy rosszul létem nem volt se semmi. Nagyon aktív voltam mellette végig, soha semmi bajom nem volt. 20 hetesen előjött a terhességi magasvérnyomás de ez soha nem okozott problémát.Veronika: Ez nagyon szuper!
Mi történt a szülőszobán, hogy borzalmas élményként maradt meg benned a szülés?Zsuzsi: Sajnos mi nem fogadtunk se orvost se szülésznőt. Itthon elfolyt a magzatvíz este 11-kor azonnal bementünk a kórházba de ameddig beértünk belekakilt a magzatvízbe Luca. 3 szülésznővel találkoztam a 14 óra vajúdás alatt. Az utolsóval töltöttem a legtöbb időt. Egy pálya kezdő nagyon fiatal csaj volt amivel semmi gond nem lett volna ha nem lett volna flegma. 8 óra sima vajúdás után kaptam 6 órán át oxitocint. Semmit nem tágultam. Még a terhességem alatt tájékoztattak az orvosok, hogy ha vajúdok folyamatosan mérni kell a vérnyomásom mert a fájások még magasabbá teszik. Na a kis hölgy egyszer sem mérte meg… Kint a folyosón mesélt a közelgő esküvőjéről. 14 óra után én mondtam, hogy hívjanak már egy orvost oda. Így lett belőle a végen császár. Szóval a szülésznő flegmasága, nem törődömsége is megviselt meg az, hogy a 14 óra “szenvedésnek” nem lett eredménye. A császár zökkenő mentesen ment minden. Utána se volt semmi fájdalmam, még annyi sem mintha megcsípne egy szúnyog. Ebben szerencsés voltam.
Veronika: Maga a császár hagyott benned mély nyomot vagy a 14 óra szenvedés?
Zsuzsi: A 14 óra szenvedés és hogy úgymond feleslegesen szenvedtem. A császárral semmi gondom nem volt se így, se úgy.
Veronika: Gyorsan felépültél? Milyenek voltak az első napok?
Zsuzsi: Elmondhatatlan és hihetetlen. Az orvosok a nővérkék a csodámra jártak. Nekem az első pillanattól nem fájt a vágásom úgy hogy végül is nem volt miből felépülni. Amikor haza jöttünk se okozott semmi gondot. Nagyon szerencsés voltam ebbe. Emlékszem rá amikor levettek egy nap után a kötést alig mertem megnézni, azt hittem majd valami csúnyaság lesz de nem, gyönyörű vékony heg volt. Felszívódó varratot kaptam így még avval se volt gond.
Veronika: Valóban szerencsés vagy, nekem heteikig fájt a nevetés is…
Mesélj egy picit a gyermekedről!
Zsuzsi: Tudom, minden anya elfogult a saját gyerekével, de ez a természetes. Úgy érzem a sok várakozással egy angyal született. Borzasztóan jól alkalmazkodik, a sírást nem sűrűn ismerjük. Nagyon szuper természete van mint apukájának. Nyugodt, türelmes. Kiskora óta bármit megtudok csinálni mellette. Bár mivel letudom kötni, minden érdekli. Most már nagy dumás a csaj de egy tündér. Ha a kényelmi szempontot nézem 6 hetes kora óta átalussza az éjszakát, nem volt hasfájós.
Veronika: Ez jobb mint a lottó ötös! 😀 Luca mit szól a kis tesóhoz? Tudni már a nemét?
Zsuzsi: Hát még nem nagyon fogja fel. Szokta simogatni a hasam amikor bekenem meg mondja, hogy ott a baba. Úgy néz ki hogy kislány, ő nem tervezett baba hanem ajándék, meglepetés. 
Veronika: Hogyan éled meg az anyaságot? Szerinted milyen lesz két gyerekkel az élet?
Zsuzsi: Imádom minden egyes percét amit vele töltök. Vannak nehéz napok amikor azt mondanám, hogy elmegyek egy kicsit magányba de amúgy imádom. Nagyon félek tőle, hogy milyen lesz, bírni fogok-e két gyerekkel. Kicsit félek.
Veronika: Szerinted milyen egy jó illetve egy rossz anya? Te milyen anyának tartod magad?
Zsuzsi:
Hát nem tudom. Nem tudom mi a jó mi a rossz. Én a magam legjobb tudása szerint próbálom nevelgetni Lucát terelgetni az életben. Remélem számára jó anya vagyok. Nem vagyok egy agyon tütyörgöm a gyerekemet típus szeretek vele mindent megbeszélni kiskora óta. Viszonylag szigorú vagyok de itt is mihez képest. Van amikor engedek a nyomásnak és hagyom magam neki. Nagyon nagyon szeretem őt és számomra ez a lényeg, az a lényeg neki jó legyek. ♡ Veronika: Nagyon szépen köszönöm az interjút! Végszóként pedig mit üzennél a világnak, főleg azoknak az anyáknak akik veszítettek már el magzatot?
Zsuzsi: Én köszönöm. ![🙂]()
Az elveszítéssel meg kell tanulnunk együtt élni, hisz ezt elfelejteni soha nem fogjuk. De majd jön egy angyal az életünkbe aki feledteti a fájdalmainkat és bearanyozza mindennapjainkat mosolyával. Egy idézet a végére: “Ember küzdj, és bízva bízzál”.
![]()
Az elveszítéssel meg kell tanulnunk együtt élni, hisz ezt elfelejteni soha nem fogjuk. De majd jön egy angyal az életünkbe aki feledteti a fájdalmainkat és bearanyozza mindennapjainkat mosolyával. Egy idézet a végére: “Ember küzdj, és bízva bízzál”.
(A képeken NEM Zsuzsiék szerepelnek, google képkereső segítségével töltöttem le őket!)
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: