Szandra: Szia! 25 éves vagyok a párom, pedig 26. Tavaly nyáron úgy alakult az életünk, hogy az akkor 7éves unokahúgom hosszabb időre átjött hozzánk. Én egészen 2017 májusáig Vele éltem, A szüleimmel és Szandi anyukájával. Szinte mindent velem élt át. Első Mikulás ünnepség, első gyereknap. Szóval szinte mindent. Rengeteget kirándultunk. Bár tisztában voltam a betegségével, nem tudtam, hogy ennyire súlyos. Bármikor kérdeztem, jött a válasz az anyukájától, hogy ‘minden rendben van’ ‘ teljesen jó az állapota’.. Stb. Persze, így utólag, lehettem volna okosabb is. Szóval én 2017-ben összeköltöztem a párommal. Megviselte Szandit, meg persze engem is.. De rengeteget voltunk Vele. Ha épp kórházban volt, nem volt olyan nap, hogy ne látogattuk volna meg. 2018 nyarán, mint említettem, rengeteget volt Nálunk. Oly annyira, hogy jött a szeptember… Ovi. Hát mi hirdetik rendszeresen. Majd a gyámügy felkeresett minket, hogy úgy tudják Szandi Nálunk lakik életvitelszerűen. Mivel az Édesanyja nem kezelte 7évig, kijelölnének minket gyámnak, ha megfelelünk minden kritériumnak. Megfeleltünk. Közben, természetesen felkerestük Szandi kezelőorvosát. Aki először nagyon mogorva volt, mivel a kislány semmi kontrollra nem volt hordva. Tisztázás után, már kedves és segítőkész volt. Felírta a gyógyszereket, vitaminokat, inhalátort, bevittük, leellenőrizte, hogy megvettük..Majd mivel minden kontrollon megjelentünk, kialakult a bizalma felénk. Közben azt javasolta, hogy az évben a Kislány ne járjon oviba. Majd csak szeptembertől iskolába, ha állapota engedi. Így a párom dolgozik napi 16-17 órát , 2helyen, hogy a kislánynak minden kezelést, gyógyszert és az albérletet fedezni tudjunk. A kislány betegsége: Cisztás Fibrózis. Sajnos mostanában rengeteget járunk kórházba, nem tudjuk mit hoz a jövő. Csak azt tudjuk, hogy amíg köztünk van, minden percét boldoggá szeretnénk tenni.