Mai interjú alanyom a 22 éves Reni aki két gyönyörű gyermek édesanyja. Reni fiatalon lett édesanya, átesett a szülésutáni depresszión de ennek ellenére élvezi az anyaságot, a gyermekei a mindenei. Röviden és tömören de őszintén válaszol a kérdéseimre. ![🙂]()
Fogadjátok szeretettel Reni történetét!
Veronika: Szia Reni. Nagyon szépen köszönöm, hogy vállaltad az interjút! 
Mesélj egy kicsit magadról kérlek.
Reni: Szia. 22 éves vagyok, 2 gyerekem van. Egy 2.5 éves kislányom meg 9 hónapos kisfiam. Reggel 5-től este 8-ig hármasban vagyunk otthon, utána jön a férjem. Segítségem nincsen.
Veronika: Mesélj egy kicsit a férjedről. Mikor és hogyan ismerkedtetek meg?
Reni: Lassan 4 éve vagyunk együtt, 2 éve vagyunk házasok. A nővérem meg a férjem testvére együtt vannak, így találkoztunk. Utána többször találkozgattunk és randizgattunk, majd összejöttünk.
Veronika: Milyen volt az esküvőtök? Ha jól számolom akkor a lányotok már meg volt.
Reni: Igen megvolt. 6 hónapos volt Karla mikor összeházasodtunk .Mi kicsit visszahúzódóbb pár vagyunk, szolid esküvőnk volt. Lehet pont nem vagyok megfelelő anya mert visszafogottak vagyunk, nem szeretünk bulizni. Kitűzünk mindig egy célt a fejünkbe és próbáljuk véghez vinni, hogy a gyerekeinknek mindent megtudjunk adni. A férjem szeretett volna magának egy autót, azt is véghez vittük. Úgy vagyunk vele ha egyetértés van akkor minden van! 
Veronika: Szerintem a megfelelő anyaság nem azon múlik, hogy ki mennyire szeret bulizni és mennyire visszahúzódó! Csak az számít, hogy a gyerek megkapjon mindent amire testileg lelkileg szüksége van. Milyen volt az esküvő egy ilyen pici babával? 
Reni: Kicsit nehéz volt összehozni mert mi akartunk mindent megcsinálni, pl a kaját is. Volt olyan, hogy kenguruban volt rajtam a lányom és úgy csináltam mindent. Nem volt egyszerű de nekünk tökéletes. Most is sokan csodálkoznak, hogy 2 gyerekkel csinálok mindent. Főzök, cipelem őket mert a kislány nagyon féltékeny. Mikor Kristóf megszületett próbáltam mindent úgy csinálni, hogy mindkettőjüknek jó legyen és több időt fordítani a kislányra.
Veronika: Milyen volt az első terhességed és szülésed a kislányoddal?
Reni: Veszélyeztetett terhes voltam vele, ikrek lettek volna de 3 hónapos terhes voltam mikor elment sajnos. 
Nagyon sokat voltam kórházban, túlhordtam, indítottak. Nagyon gyenge a szervezetem szóval mikor megszültem jött a szülésutáni depresszió. Nagyon sokat sírtam, a férjemnek odaadtam és mentem, csak mentem. Kegyetlen volt. A férjem átsegített engem a nehéz ponton és megoldódott.
Veronika: Mikor vetted észre, hogy nem csak simán rossz kedved van hanem szülés utáni depressziód?
Reni: Úgy jöttünk rá, hogy depresszió, hogy csak mentem volna és mentem… Nem tudott érdekelni akkor se nagyon a kislányom. Férjem haza vitt, beszéltünk a védőnővel és mondta, hogy ez bizony szülésutáni depresszió. Nem akartam elmenni orvoshoz vele, szerencsére a férjem mindenben támogatott. Én is segíttetem magamon és azóta a kislányom a mindenem. 
Nem adnám semmiért és azóta van egy 1 éves kisfiam is. 
Veronika: A kisfiaddal is volt szülés utáni depressziód?
Reni: Nem, vele már nem volt.
Veronika: Miben volt másabb a második terhességed illetve szülésed?
Reni: Mindkettővel veszélyeztetett terhes voltam, a kislányt indították, a kisfiú magától jött.
Veronika: Miért voltál veszélyeztetett terhes?
Reni: Gyenge az immunrendszerem.
Veronika: Tudnál erről bővebben mesélni?
Reni: Vas hiányos vagyok, vérszegény és sokat görcsöltem mindkét terhességem alatt A kislánynak iker tesója lett volna de 3 hónapos korban elment, addig nem vették észre míg nem ment el. Bővebben azt vettem észre reggel mikor mentem dolgozni, hogy nagyon görcsöltem és véreztem. Bevitt a mentő a nőgyógyászatra és akkor ott vettek észre, hogy 2 babuci lett volna.
Veronika: Jaj szegény. Gondolom ezt nem volt egyszerű feldolgozni…
Reni: Hat nem..
Veronika: Mesélj egy kicsit a gyermekeidről! Milyen testvérek?
Reni: Eleinte a kislány nagyon féltékeny volt, mindent elvett tőle. Ha az ölembe ült akkor leakarta venni az ölemből, hogy ő ül oda. Próbáltam neki megmagyarázni, hogy a testvére és szeretni kell. Most meg mindent ad neki, szereti őt, vigyáz rá. Ha valaki mondja neki, hogy hazaviszi a testvérét akkor mondja, hogy nem viheti senki vagy ő is megy. 
Nagyon jó testvérek. 
Veronika: Te hogyan éled meg az anyaságot? Szerinted milyen anyának lenni?
Reni: Nagyon jó anyának lenni, minden perce öröm. Imádom a gyerekeimet. Nem adnám semmiért, ennél nagyobb öröm nem is kell nekem, hogy látom, hogyan fejlődnek meg mikor felkelnek reggel és rám mosolyognak.
Veronika: Szerinted milyen egy jó illetve egy rossz anya? Te milyen anyának tartod magad?
Reni: Én jó anyának érzem magam de vannak hibáim. Szerintem hiba nélkül nem ember az ember. 
Veronika: Nagyon szépen köszönöm az interjút! Végszóként pedig mit üzennél a világnak, főleg azoknak az anyáknak akik jelenleg szülésutáni depressziósok?
Reni: Nagyon szívesen. Én azt üzenem nekik, hogy mindenki higgyen magában. Ne a negatívumot nézze hanem mindennek a pozitív oldalát és akkor lesz erő mindenre! Mindenkinek kitartást kívánok, én tudom milyen szörnyű ezen átlepni. 
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: