Eső után szivárvány, veszteség után boldogság. ☀ Szivárvány anyák 2. rész. 🌈 Hajni

Mai interjú alanyom a két gyerekes 30 éves Hajni.  Hajninak nem volt egyszerű élete, esküvőjük előtt nem sokkal volt egy vetélése a 13. héten. Bár a vetélés után viszonylag hamar megfogant a nagyobbik gyermeke az a terhesség sem volt zökkenő mentes… Szerencsére azóta két gyönyörű gyermeke is van, Sára és Bence. Hajni nem egy szószátyár típus de nyíltan és őszintén válaszolt a kérdéseimre. 😀 Fogadjátok szeretettel Hajni történetét. 🙂
 


Veronika: Szia Hajni. Nagyon szépen köszönöm, hogy vállaltad az interjút! Mesélj egy kicsit magadról kérlek.


Hajni: Szia. Magamról csak annyit, hogy 30 éves vagyok, van két gyönyörű és rosszcsont gyermekem meg egy csodás férjem.



Veronika: Mesélj kérlek egy kicsit a férjedről!


Hajni: Két munkahelyen dolgozik. Ő a családfenntartó de mindenben számíthatok rá. Imád a gyermekekkel foglalkozni a szabad idejében és a háztartásban is besegít.


Veronika: Mikor és hogyan ismerkedtetek meg?


Hajni: 13 éve ismerjük egymást, 12 éve vagyunk együtt és lassan 5 éve házasodtunk össze. Egy kis boltban kezdtem dolgozni tőle nem messze és ott ismerkedtünk meg. Mindig jött vásarolni és egy idő után minden héten virágot hozott.


Veronika: De aranyos. Milyen volt az esküvőtök?



Hajni: Nagyon jó, sok vendéggel. Egy cseppet se izgultunk vagy idegeskedtünk. Minden pillanatát kiélveztük annak a napnak.



Veronika: Ezt örömmel hallom. Volt már akkor gyermeketek vagy nálatok “hagyományos” sorrend volt?

Hajni:

 Sajnos hagyományos lett mert január 9-én veszítettem el a babám és február 15-én volt a lagzi.

Veronika: Nagyon sajnálom. Mennyi idős terhesség volt?



Hajni: 13 hetes.


Veronika: Ohh basszus. Pedig az már túl volt a kritikus 12 héten… Mi történt?

Hajni: Nem volt szívhang. Nagyon fájt a fejem, úgy még soha és bementünk a sürgősségire. Onnan felküldtek a nőgyógyászatra és ott a doki nagyon közömbösen közölte, hogy nincs szívhang. Másnap vissza kellett menjek kaparásra de azt még az ellenségemnek sem kívánom. Mindent éreztem, semmit nem adtak.

Veronika: Jézusom ezt nem mondod komolyan?! Miért nem adtak semmit? Hogy hogy nem altattak?

Hajni: Sajnos így van. Itt nem altatnak, zsibbasztót adnak. Kb a felénél adtak egy injekciót de mindent éreztem, azt hittem ott maradok. Miután végeztek és bekerültem a kórterembe azután nem fájt mert akkorra jött meg a hatása a zsibbasztónak. Ezt senkinek nem kívánom.

Veronika: Őszintén sajnálom! Mennyi idő alatt sikerült feldolgoznod ezt a tragédiát?

Hajni: Elég hamar feldolgozok mindent és mindig csak előre nézek. A férjem is teljes mértékben mellem állt szerencsére mert nem volt más akire támaszkodjak. Mindig eszembe jut, hogy mekkora lenne meg ilyenek de hát ezt hozta a sors.

Veronika: Mennyi idő után lettél terhes a nagyobbik lányoddal?

Hajni: Május végen teszteltem pozitívat de az sem volt zökkenő mentes.

Veronika: Ha van kedved meséld el kérlek bővebben.

Hajni: Pénteki nap lett pozitív a teszt és kedden elöntött a ver. 5-6 hetes terhes voltam és a doki mondta, hogy három nap alatt ha nem fejlődik akkor megint abortusz de növögetett. Június végén még véreztem ha többet mentem. A 20-dik hétig szedtem az ultrogesztant. A 25-dik héttől magas volt a vérnyomásom. A vége felé két fajta vérnyomáscsökkentőt szedtem. Karácsony előtt befektetett a doki a kórházba, hogy az ünnepeket húzzam ki valahogy mert január 14-re voltam kiírva. Végül programozott császár volt a vérnyomásom miatt plusz a lányom nem fordult be, farfekvéses volt.

Veronika: A második terhességed és szülésed milyen volt?

Hajni: A második terhességem zökkenő mentes volt. Nem is híztam, magas vérnyomásom se volt csak annyi, hogy harántfekvéses volt a fiam. Péntekre voltam kiírva császárra de kedden beindult a szülés.

Veronika: Mesélj kicsit a gyermekeidről. Milyen testvérek?

Hajni: Két ördögfiókával áldott meg az ég. Sára nagyon akaratos, Bence a csendesebb. Nagy ritkán tudnak játszani mert hamar összevesznek és verekednek. Ez nagyon idegesít. Külön-külön mind a kettő kezes bárány, imádom őket.

Veronika: Te hogyan éled meg az anyaságot? Szerinted milyen anyának lenni?


Hajni: Imáom minden percét. Erre vágytam mindig. Néha kiborítanak de egy vigyor és mar semmi gond.


Veronika: Szerinted milyen egy jó illetve egy rossz anya? Te milyen anyának tartod magad?


Hajni: Szerintem mindenki jó anya a maga módján. Remélem a gyermekeimnek jó anya vagyok és más véleménye nem érdekel.


Veronika: Nagyon szépen köszönöm az interjút! Végszóként pedig mit üzennél a világnak, főleg azoknak az anyáknak akik veszítettek már el magzatot?


Hajni: Én is köszönöm, hogy engem választottál. Senki ne adja fel a reményt. A rossz dolgok után mindig jók jönnek.

 

Tetszett a bejegyzés? Hasznosnak találtad? Ha igen oszd meg másokkal is!  😉

Szeretnél egy remek baba-mama csoport tagja lenni, ahol tabuk nélkül őszintén beszélünk az anyaságról? Ha igen lépj be facebook csoportomba: https://www.facebook.com/groups/427505987648979/

Szép napot kíván nektek Veronika és Liza! ♥

Címkék: , , , , , , , , , ,
Tovább a blogra »