Ti mondtátok, avagy ezek a legnehezebb dolgok az anyaságban.

Pár hónapja megkértem a csoportom tagjait, hogy öntsék ki a szívüket és meséljék el mi a legnehezebb számukra az anyaságban. Minden honnan az ömlik, hogy anyának lenni csodálatos, a világ legjobb dolga… Ez valóban így van de ne felejtsük el, hogy vannak nehézségek, rossz napok. Egy anya nem mindig friss, fitt, kipihent és extra türelmes. Íme 10 anya vallomása arról, hogy mi a legnehezebb az anyaságban! 🙂

Kinga: Számomra is önmagam elvesztése volt a legnehezebb, hogy nem tudom többet azt és akkor csinálni, amit és amikor szeretném. Iszonyú felelősség amivel meg kell birkózni nap mint nap. Szülés után megszűntem létezni hisz van valaki aki csak tőlem függ. Onnantól az, hogy “ÉN” csak másodlagos mert Ő mindig minden helyzetben előbbre való. Nyilván ez természetes de nagyon nehéz volt számomra.
Viktória:  Saját magam elvesztése, a teljes önfeláldozás (ami természetesen jött) volt a legnehezebb és azt látni, hogy a páromnak illetve családomnak ez nem természetes. Ebből fakadó “egyedül maradtam” érzés.
Vanessza: Nekem a legnehezebb amikor betegek… Lázasak vagy másmilyen betegek… Számomra ez a pokol. A gyógyszert ha kell beadom, ápolom őket ahol tudom de az a tehetetlenség az arcukon, hogy csak bújnak, nem játszanak, nincs nyüzsgés a házban. Olyankor azt kívánom mindig minden betegségük szálljon át rám és ők csak maradjanak meg mindig egészségesnek és elevennek. ❤
Bernadett: Számomra a legnehezebb fáradtan is türelmesnek lenni.
Tamara: Számomra a legnehezebb kezelni a gyermek (fiú 3 éves) hisztijeit. Hatalmas önkontrollt kell alkalmaznom és sokszor így sem megy kiabálás nélkül… És kifut pár akaratlan szó a számon amit később megbánok. 😕
Melinda: A fáradtság, az, hogy sosincs vége és a férjem b@szik segíteni.
Szabina: Számomra a legnehezebb 3 kislány anyukájának lenni úgy, hogy nem én szültem őket. Férjem lányai első párkapcsolatából. Mind a 3 még kicsi és nekem nincs saját gyerekem. Szóval nincs egyszerű dolgom mert ugye ők már kaptak némi nevelést az anyjuktól. Ha azt lehet annak mondani mivel a drága anyukának fontosabb a pénz. De erről sokat mesélhetnék. Hál Istennek a csajok szeretnek és anyjuknak vesznek. De én mégis kicsit csalódott vagyok, hogy még nem sikerült szülnöm saját gyereket másrészt büszke vagyok magamra hogy 25 évesen tudok nevelni 3 pici lányt bármilyen segítség nélkül. Félek is, hogy ha lesz közös baba nem-e lesz kivétel.
Mónika: Az “egyedüllét”. Egyedül nevelem a 9 hónapos lányom és nap mint nap csak kettesben vagyunk, ritkán megyek barátokhoz de a hétköznapokban csak ő meg én. Engem ez visel meg a legjobban lelkileg. Előtte minden nap munka, barátok, nyüzsgés… Nem az hiányzik, csak a társaság.

Iza: Legnehezebb most a majdnem 3 éves fiam hisztijeit kezelni. Amilyen jó gyerek volt most olyan rossz. 🙁