A jó anyaság nem kor függvénye! ☝️Fiatal anyák 4. rész 👩‍👦 Ildi.

Mai interjú alanyom a 22 éves Ildi aki egy tündéri 2 éves kisfiút nevel a párjával. 🙂 Szerelmük nagy port kavart a családban, emiatt sajnos a kapcsolatuk is megszakadt Ildi családjával. A nagy balhé után fogant meg szerelmük gyümölcse Lacus. Lacusnak nagyon ritka genetikai betegsége, úgy nevezett Poretti-Boltshauser szindrómája van. Magyarországon ő az egyetlen, a világon kb 20 ilyen betegséggel küzdő ember van. Ennek ellenére egy életvidám imádni való kis legény, akinek (anyukáját idézve) sosem merül le az eleme. 😀 Fogadjátok szeretettel Ildi történetét! 🙂
 
Veronika: Szia Ildi! Nagyon szépen köszönöm, hogy vállaltad az interjút! Mesélj egy kicsit magadról kérlek.
Ildi: Én köszönöm a lehetőséget! Mint ahogy már kiderült Ildinek hívnak, 22 éves vagyok, Hajdú-bihar megyében élünk a 2 éves kisfiammal és a párommal.

Veronika: Mesélj egy kicsit a párodról!
Ildi: Páromat Lacinak hívják, 27 éves és környezetmérnökként végzett a Debreceni egyetemen. Jelenleg Budapesten dolgozik, ez azt jelenti, hogy csak hétvégén van velünk sajnos. Egyébként csodálatos apuka és társ, mindent megtesz a kis családjáért!
Veronika: Mikor és hogyan ismerkedtetek meg?
Ildi: Húha, ez eléggé komplikált történet. 2012-ben kerültünk közelebb egymáshoz de már előtte is ismertük egymást. Egy városból valóak vagyunk és egy városba is tanultunk. Ő ült a buszon én pedig vártam a következőre mert sokan voltak rajta de aztán integetett nekem, hogy üljek oda mellé… Eszembe sem jutott, hogy “olyan” szándékai lennének mivel a testvérem egyik legjobb barátja volt. Aztán még is összejöttünk, a családban pedig óriási port kavartunk…
Veronika: Miért kavart ez a szerelem óriási port?
Ildi: Én 16 éves voltam, párom 21. Nagy korkülönbség miatt ő volt beállítva rossz fiúnak, nőcsábásznak aki majd jól kihasznál. Ráadásul félig roma származású, emiatt sem tetszett anyámnak. (Édesapám akkorra már elhunyt.) Testvérem meg alapból azért haragudott mert jó barátok voltak. Azóta elköltöztünk és nem is tartjuk a kapcsolatot. Persze sok-sok fájdalmas dolog vezetett idáig.
Veronika: Jézusom ez nagyon szomorú… Válasszon bármilyen származású embert a lányom attól még a lányom marad basszus. Ráadásul csak nem olyan rossz ember ha tesód barátja volt és együtt vagytok már 5-6 éve. Gondolom így a kisfiadnak sem örültek… Félve kérdezem arra mi volt a reakciójuk?
Ildi: Bizony… Persze mi is voltunk hülyék meg fiatalok de nem ennyire… Vicces mert azután derült ki, hogy terhes vagyok miután elköltöztünk. Semmit nem tudtak a terhességemről és a kicsit sem látták még pedig már 2 éves és 4 hónapos.

Veronika: Ez nagyon szomorú… Őszintén sajnálom! Milyen terhességed volt?
Ildi: Mindenkinek ilyet kívánok! Már a 12. héten fiút jósoltak, minden rosszul lét elkerült. Igazából csak a pocakom növekedéséből vettem észre a terhességem…
Veronika: Mázlista! Szülésed is ilyen könnyű volt?
Ildi: Szerencsére igen! Este fél11kor kezdődtek a fájások, éjfélig otthon vajúdtam, hajnal négykor kértem érzéstelenítést, onnantól szerencsére pihentem! 8:55re 3 nyomásból meglett a kicsi fiam. Persze, ha nem kapok érzéstelenítést szinte biztos, hogy nem lett volna ilyen “könnyű”.
A kisfiam születése után, sajnos nem volt már ennyire egyszerű a helyzet.
Veronika: Mesélnél erről kicsit bővebben?
Ildi: Lacus egy nagyon jó kisbaba volt, evett, aludt, éjszaka sem keltünk 2-3 alkalomnál többször! Szerencsére a hasfájása is minimális volt. Aztán 3 hónaposan mondtuk a házi gyerek orvosnak, hogy nem követ tárgyakat és nem reagál semmire. Ránézésre csak kancsal volt. Azonnal beutaltak minket a Debreceni Klinikára, ahol majdnem egy hétig élveztük a kedves nővérek és orvosok vendégszeretetét. Mindenféle vizsgálatot végeztek rajta és arra az álláspontra jutottak, hogy ez a kisfiú nem lát. Átutaltak bennünket a Szegedi Szemészeti Klinikára ahol egy speciális VEP vizsgálatot csináltak és megerősítették, hogy nagyon keveset lát, szinte semmit. Én akkor már tudtam, hogy ez egy akkora hülyeség, hogy szavak nincsenek rá… Akkor volt fél éves, akkor kezdett el dolgok után nyúlni és követni arcokat, tárgyakat. Genetikai vizsgálat után kiderült, hogy bizony egy genetikai betegség okozza ezeket a tüneteket amihez társult a mozgásbeli lemaradás. Ezek után jártunk fejlesztésekre, az orvosok pedig nem hittek nekem, hogy a fiam márpedig lát! 1 évesen kezdett mászni, 2 évesen és 3 hónaposan kezdett el járni de még most sem stabil. De egyértelmű, hogy lát! Akár egy teljesen egészséges gyermek. Bölcsibe jár, mindent megért, rosszalkodik, most már egész szépen beszél. Egy nagy szeretetgombóc.
Veronika: Ha nem vagyok indiszkrét ez milyen betegség?
Ildi: “Becsületes” nevén Poretti-Boltshauser szindróma, Magyarországon ő az egyetlen, a világon vannak kb 20an összesen.
Veronika: Azta mindenit! És ez mivel jár azon kívül, hogy mozgásban le van maradva?
Ildi: Igazából rajta csak a szemén látszik, ami korrigálható később. Amiket olvastam még az az, hogy beszédben lemaradhat, értelmileg visszamarad de nála ezek nincsenek szerencsére. Majd az óvodában, iskolában fogjuk látni jobban, hogy mik lesznek a nehézségek, ha lesznek.

Veronika: Nem semmi! A betegségét leszámítva milyen természetű a kisfiad?

Ildi: Vadóc… Sose merül le a Duracell, komolyan… Még álmába is mondja a magáét! Vannak persze olyan napjai mikor nyugis de az ritka.
Veronika: Addig jó amíg egy gyerek nincs nyugton! Ha jól számoltam 20 évesen szültél. Kaptál emiatt negatív beszólást?
Ildi: A szemembe senki nem mondta de a hátam mögött bőven… És persze azoktól akiktől a legkevésbé várná az ember. Mondták, hogy éretlenek vagyunk hozzá, minek gyerek hiszen még a sulit sem fejeztem be… De azt hiszem megmutattam mindenkinek, legfőképpen magamnak, hogy terhesen is meglehet csinálni. Egyébként igen, 19 évesen estem teherbe és 20 éves voltam épphogy amikor megszületett Lacus.
Veronika: Szerinted miért ilyen rossz a fiatal anyák megítélése?
Ildi: Valószínű, hogy alkalmatlannak és felelőtlennek gondolják a mai a fiatalokat még a saját éltük rendezéséhez is nem, hogy egy kicsi ember neveléshez. A legnagyobb baj, hogy minden fiatal anyát (de apát is!) egy kalap alá vesznek. Totál azt gondolják, hogy életképtelen ez a korosztály. Főleg az a vicces, amikor egy idős nénitől/ vagy bácsitól kapja ezt meg az emberlánya de ha jól belegondolunk az ő idejükbe sőt 10-20 évvel ezelőtt sem volt divat, hogy 30-40 évesen szüljük az első gyereket. Pont azokat nézték meg akik nem fiatalon szültek. Ma meg igazából mind a két tábort megszólják, mindig van miért beszólni.. Egyáltalán nem értek egyet azzal, hogy egy fiatal anya nem lehet felelős és szerető. Pont, hogy nekünk sokkal többet kell tennünk azért, hogy annak a kicsinek mindene meglegyen, kiegyensúlyozott legyen és boldog. Mi nem dolgoztunk előtte 10-20 éveket mondjuk, tehát elég nagy hátrányból indulunk. Talán ez is benne van kicsit, hogy negatívan ítélik meg a fiatal anyákat.
Veronika: Szerinted milyen egy jó illetve egy rossz anya? Te milyen anyának tartod magad?
Ildi: Az, hogy ki a jó és ki a rossz anya, az egy nagyon összetett dolog. Nyilván jó anya, aki szereti, gondozza, félti a gyermekét. Tűzön-vízen átmegy a gyermekéért, kiáll mellette és amikor kell engedi pofára esni is. Ez egy annyira mély dolog és annyira természetes lenne, legalább is nekem az. Nem tudnám elképzelni, hogy ne ezek lennének az alapok, az, hogy szívem minden szeretetével szeretem őt. Ez is egyfajta anyai ösztön, az életünké válik, ez lesz az origó. A rossz anyákról pedig… Szerintem ilyen nincs. Talán rossz anyának nézzük azt, aki 2 hónaposan pacal pörköltöt ad a kisbabának vagy 5x kiírja a facebookra, hogy lázas a gyerek, mit tegyek. Annyi mindenért lehet egy anyát rossznak elmondani. Szóval szerintem mindenki jó a maga módján és megteszi a tőle telhetőt. Valakinek későn esik le, hogy basszus ezt nem így kellett volna de ettől nem hiszem, hogy rossz lenne. Persze most nem azokról beszélek akik elhagyják, bántalmazzák vagy a legszörnyűbb esetben képesek végezni a saját gyermekükkel, mert ezek nem, hogy anyának de embernek sem nevezhetőek.
Veronika: Nagyon szépen köszönöm az interjút! Végszóként pedig mit üzennél a világnak, főleg a fiatal anyáknak?
Ildi: Ne ijedjetek meg ha fiatalon jön a bébi! Mindent véghez lehet vinni gyerkőc mellett is csak kicsit nagyobb logisztikát és persze akaratot igényel! Jó anyák lesztek/vagytok, bízzatok magatokban!
Címkék: , , , , , , ,
Tovább a blogra »