Gyereknek gyerek?! A tini anyuk rácáfolnak. 😘 2. rész. Vivi. 👩‍👦

Mai interjú alanyom a 18 éves Vivien aki 15 évesen lett várandós és 16 évesen adott életet a kislányának. Párja sem “vénember” de fiatal koruk ellenére rácáfolnak minden előítéletre, tisztességesen, szeretetben nevelik kislányukat, Lilit! 🙂 Vivi nem egy szószátyár típus, röviden, tömören, határozottan válaszol a kérdéseimre. Sajnos sok negatív beszólást kapott de szerencsére ezek leperegnek róla és magasról tesz az ilyen emberek véleményére. Fogadjátok szeretettel Vivi történetét! 🙂
 
Veronika: Szia Vivi! Nagyon szépen köszönöm, hogy vállaltad az interjút! Mesélj egy kicsit magadról kérlek.
Vivi: Sziasztok! Csernák Vivien vagyok 18-éves. Anya vagyok és imádom az életet a kislányommal, minden napomat boldoggá teszi! Jelenleg nem dolgozom, háztartásbeli vagyok.
Veronika: Ha jól tudom együtt vagytok a kislányod apukájával. Ez tiszteletre méltó és sajnos nagyon ritka, tekintve, hogy nagyon fiatalon ismerkedtetek meg!
Vivi: Igen 15-évesen ismerkedtünk meg. Szerelem volt elsőre, azóta is együtt vagyunk és együtt neveljük a kislányunk.
Veronika: Mesélj egy kicsit a párodról!
Vivi: Csodálatos ember! Megtesz értünk mindent amit csak lehetséges és nagyon sokat dolgozik. Szakács a szakmája, nagyon szereti. Hobbija a foci és sok sikert ért már el az életben. Imádja a lányát akár mit kér mindent megad neki, csodálatos apa. .



Veronika: Mikor és hogyan ismerkedtetek meg? Mikor derült, hogy babát vársz? Mi volt az első reakciótok? 

Vivi: 2015-ben a születésnapomon. Februárba derült ki Valentin napkor. Hát nagy meglepetés volt.
Veronika: Romantikus meglepi. Szüleitek mit reagáltak? Nem akadtak ki?
Vivi: Igen elég romantikus volt. Hát anyu eléggé jól viselte. Már amennyire jól lehetett. Támogatott, anyósom kiakadt, hogy fiatalok vagyunk még nagyon (ami igaz is volt) de a végére ő is támogatott és nagyon várták az unokát!

Veronika: Egyből egyértelmű volt nálatok, hogy “igen, bevállaljuk” vagy gondolkodtatok más megoldáson? Hiszen nagyon fiatalon kellett egy életre szóló döntés meghoznotok, ami nem baj de biztos nem volt egyszerű!
Vivi: Szó sem volt abortuszról mivel a terhességem 21.-hetében derült ki a terhesség. Sokan mondták el titkoltam de ez nem volt igaz. Így egyértelmű volt. Igen elég nehéz dolog volt de felkészültem rá hisz az a pici magzat lebegett a szemem előtt, az én gyönyörű nagylányom.
Veronika: Ha eltitkoltad volna ahhoz sincs senkinek semmi köze a párodon és a szüleiden kívül… Nem is értem néhány ember mit képzel magáról. Milyen volt a terhességed?
Vivi:Hát igen. Az elején nagyon jó aztán elég döcögős. A terhességem alatt 3-szor élveztem a kórház vendégszeretetét, egyből 2 kórháztól. Mezőtúrt imádtam sosem voltak velem ellenségesek de Szolnok az nagyon borzasztó volt. Egyszer bevéreztem, másodszor pedig begörcsöltem. A vége nagyon jó volt már kivéve az utolsó egy hetet az maga volt a pokol de túléltem és cserébe kaptam egy gyönyörű kislányt!
Veronika: Az a lényeg, hogy végül mindketten egészségesek vagytok és nem történt baj! Milyen volt a szülés?
Vivi: Igen szerencsére. Ez elég hosszú lesz. Szülés várható időpontja előtt befektettek Mezőtúrra úgy volt ott szülök, de sajnos nem úgy lett. Átkerültem ismét Szolnokra, a Hetényibe, ahol szinte nem is foglalkoztak velem. Maga a pokol volt, mint ahogy fentebb írtam. Anyum haza telefonált Mezőtúrra, hogy megvizsgáltak Szolnokon és semmit nem találtak, a drága jó orvosom vállalta volna, hogy vissza szállítsanak és nála szülessen meg a lányom… De!!! Elküldtek egy utolsó vizsgálatra (UH) és ott derült ki, hogy nagyon kevés a magzatvizem és a lányom meg is fulladhat bennem… Azonnal vittek szülőszobára, hívtam a párom. hogy jöjjenek azonnal mert baj van és sürgősségi császárt rendelt el az orvos más orvos hanyagsága miatt. 2-perc alatt a műtőben találtam magam félelmetes volt. Aztán 2016.07.07-én 8:18-perckor felsírt az én hercegnőm. Párom meg anyum volt velem ott, amikor kihoztak az őrzőből sírtam, ők is sírtak, aztán minden rendben volt!
Veronika: Együttérzek, nekem is félelmetes élmény volt a császár. Mennyi idő volt míg lelkileg-testileg felépültél?
Vivi: Hát kb bő 2-hét.

Veronika: Kaptál negatív beszólást amiért tini anya vagy?
Vivi: Igen elég sokat.
Veronika: Mennyire viselt ez meg téged? Van olyan ami a mai napig eszedbe jut és fáj?
Vivi: Annyira nem viselt meg mivel nem érdekelt. Úgy annyira nincs ami megmaradt volna. Annyira csúnyát nem mondtak hála istennek.
Veronika: Szerinted miért állnak ilyen negatívan a tini anyákhoz?
Vivi: Szerintem azért, hogy fiatalon bevállalják a gyerekeket de nagyon nem tudom mert én sose néztem le a fiatal kismamákat. Nem tudok bele látni mások fejébe, hogy mit éreznek akkor amikor negatívan szolnak oda egy fiatal anyukához és rögtön azt mondják rájuk, hogy k**va. Ilyet is hallottam már sajnos.
Veronika: Szerinted milyen egy jó illetve egy rossz anya? Te milyen anyának tartod magad? 🙂 
Vivi: Rossz anya szerintem az aki otthagyja/elhagyja a gyereket. A jó anya az aki tiszteletre és jóságra neveli a gyermekét. Én szerintem jó anya vagyok és mások szerint is, mivel jól nevelem a gyerekemet és megadok neki mindent. És a lányom sem panaszkodik!
Veronika:  Mesélj egy kicsit a lányodról!
Vivi: Lili egy nagyon kiegyensúlyozott kislány, imád játszani, számol, mondja a színeket és minden mást. Nagyon okos kislány, novembertől bölcsis lesz. Kicsit hisztis is de hát lány. Imád mesét nézni és benne van mindenben.
Veronika: Nagyon szépen köszönöm az interjút! Végszóként pedig mit üzennél a világnak, főleg a tini anyáknak?
Vivi: Én köszönöm az interjút és azt üzenem a tini anyukáknak, hogy kitartást és sok boldogságot a babákhoz!

Tetszett a bejegyzés? Hasznosnak találtad? Ha igen oszd meg másokkal is!  😉

Szeretnél egy remek baba-mama csoport tagja lenni, ahol tabuk nélkül őszintén beszélünk az anyaságról? Ha igen lépj be facebook csoportomba: https://www.facebook.com/groups/427505987648979/

Szép napot kíván nektek Veronika és Liza! ♥

Címkék: , , , , , , ,
Tovább a blogra »