Ne ítélj elsőre! 🙅🏼‍♀️ Extrém anyák 4. rész.🤘🏻 Nóri

Mai interjú alanyom a 24 éves extrém anya, Nóri. 🙂 Nórit 8-9 éve ismerem, egy középsuliba jártunk. Ott is ugyan ilyen nagyszájú, vagány csaj volt. 😀 Pozitív értelemben nem változott semmit, csak több tetkója lett időközben, feleség és édesanya lett! 🙂 Hasonlóan extrém párjával 7 éve vannak együtt, tündéri picikéjük Luca 1 éves múlt. 🙂 Fogadjátok szeretettel Nóri történetét.

 

Veronika: Szia Nóri! Nagyon szépen köszönöm, hogy vállaltad az interjút! Mesélj egy kicsit magadról kérlek.

Nóri: Szia Vera! Én köszönöm a lehetőséget. 24 éves vagyok, 7 éve vagyunk együtt a párommal. 2017-ben volt az esküvőnk és szintén abban az évben született meg kislányunk Luca, aki ma már 1 éves. 🙂 ,,Extrém” anyának számítok szerintem mert igen csak ki vagyok varrva de úgy szint a férjem is. Bár a mai világban nem tudom ez mennyire számít már ,,extrémnek” mert egyre többen vagyunk így szerencsére.

Veronika: Mesélj egy kicsit a férjedről!

Nóri: Petinek hívják és novemberben tölti a 30-at. Imádom, pont olyan hülye mint én. Ránk szerintem igaz az a mondás, hogy ,,megtalálta zsák a foltját”. Ő nem csak a szerelmem hanem a barátom is. Állandóan ökörködünk egymással de ugyanakkor egy kívülállónak Peti kis morci arcnak tűnhet meg olyan csöndesnek, pedig nem az. Határozott egy személyiség és nagyon jó apa. Valakinek ijesztő, valakinek nem.

Veronika: Hogyan ismerkedtetek meg?

Nóri: Őőő….. Hát az úgy volt, hogy Ő bejelölt engem facebookon. Gondoltam ráírok megkérdezem tőle, hogy honnan ismerjük egymást? (Azt láttam, hogy egy suliba jártunk csak pont váltottuk egymást.) Elkezdtünk beszélgetni mindenféléről, ahogy az lenni szokott ugye. Megjegyzem, hogy akkoriban anyuék kutyája volt a borító képem és elkezdtünk róla is beszélgetni. Rákérdezett, hogy szeretném-e pároztatni, mondtam, hogy nem, erre Ő beközölte, hogy (sose felejtem el) ,,azért a gazdája is pározhatna”. Na mondom kész, ez egy bunkó. XD Még a gépet is ott hagytam, nem foglalkoztam vele többet. Pár nap múlva a suliba valami hülye szikra gyúlt az agyamban, hogy írjak rá… Ráírtam… De ilyen tök alapokat tudod ,,mizu?mit csinálsz? “Stb. És tök normális volt, írta, hogy találkozhatnánk valamikor. Tök poénból írtam, hogy gyere velem kutyát sétáltatni. Mondta, hogy oké,mikor? Mondom ma? (Nem gondoltam komolyan) És azt mondta, hogy jó, hánykor? … Na mondom kész, ez tényleg találkozni szeretne velem. XD Megbeszéltük az időpontot, ott is voltam a kutyával. Egy picit késett de amikor megjelent a tömegből körülötte fény, még az angyalok áriáját is hallottam mögötte. Egymásba szerettünk és itt vagyunk.

Veronika: Hát ez hatalmas! Milyen volt az esküvőtök?

Nóri: Nagyon jó volt. Mi szerveztük az egészet 60 főre. Hát mit ne mondjak… Elég fárasztó ha te szervezel mindent és még ezt azt amazt bevállalsz, hogy még olcsóbb legyen. (Na nem félre érteni!) És mindezt pocakosan. Én csináltam a dobó csokromat meg a szülőköszöntő csokrot is, mindezt magam kreált selyemrózsákból. Megérte mert gyönyörű lett. Az esküvő nagyon szuperül sikerült, jó volt a kaja, zene, dekor, minden. Olyan dj-t választottunk aki retro zenéket játszik, így hatalmas buli volt. Igaz aznap Petivel annyit mosolyogtunk és pusziszkodtunk, hogy már leszakadt az arcunk a helyéről, mert a vőfély azt mondta a vendégeknek ha kocogtatják a poharat akkor nekünk pusziszkodni kell. (Majdnem minden percben kocogtatott valaki.) Jó buli volt.

Veronika: De édes! Mennyi idős várandós voltál akkor?

 

Nóri: 29.hetes voltam akkor. Luca nagyon aktív baba volt a pocakban de aznap adott nekem egy kis ,,szabit”. Így nagyon jól bírtam az egész banzájt.

 

Veronika: Milyen terhességed volt?

Nóri: Terhes. Az eleje durva. Hánytam orrba szájba… Jaj nagyon rossz volt. 48 kilóra lefogytam, cukorkán és gyömbéres üdítőn éltem… Ja meg Orbit rágón. Mi úgy lakunk, hogy egy telken 2 ház van és az első ház anyuéké. Na már most én MINDIG eléjük dobtam ki a taccsot, sosem jutottam el a házunkig ha jöttünk haza valahonnan, vagy mentünk el… Nem győztem állandóan ásni. De aztán egyszer csak vége lett… Jöttek a további tünetek, könnyebb lenne leírnom hogy mi nem volt. A gyomorégés(abban az időszakban pedig Gavisconon éltem) és történt velem olyan, amikor nem volt itthon Gaviscon csak az a sz*r salvus víz. Azt megjegyezném, hogy soha a büdös életbe nem tudtam azt meginni. Persze mindez éjszaka, kimentem töltöttem egy kupica salvus vizet, visszamentem leültem az ágy szélére és folyamatosan azt mondogattam magamnak ,,Nóri, megtudod inni ezt, muszály ha aludni akarsz, legalább a babádért tedd meg”. Megtettem de azzal a lendülettel telibe ráküldtem a falra. Szép volt Nórika, ügyes vagy! Volt az a mozgóláb szindróma, amikor fekszel és bizsereg a lábad, olyan mintha mozogni akarna a lábad és úgy érzed, hogy neked most mozogni kell. Elvileg ez egy létező dolog, a google a barátom. Gyógymódja: tonik. Szerencsére Peti abban az időben állandóan azt ivott így mindig volt itthon, szóval éjszakánként (természetesen mikor ha nem éjszaka, amikor aludnál) azt ittam. Aztán jött amikor nem volt kényelmes se az ülés se a fekvés, úgy semmi se volt jó. Pedig aktív kismama voltam, jártam kismama tornára, mentem ide oda, szinte sose álltam meg. Voltak intim gondok is de abba ne menjünk bele. Aztán Luca nyomta a jobb oldali bordámat…. Na az kegyetlen volt. Meg amikor átfordul a gyerek és nem tudod eldönteni, hogy hánynod kell vagy kakálni… De a vége…. Az 1 hónapot is 5828 millió napnak éreztem de szerintem ezt nem kell bemutatni senkinek. Mindezek ellenére jó buli volt élveztem. Alig várom a következőt!

Veronika: Uhh basszus ez nem semmi. Mikor tervezitek a következő babát?

Nóri: Ha minden jól megy 2019-ben kezdem a pályafutásom az egészségügyben, egyenlőre mint asszisztens aztán amikor sikerül elvégeznem az egészségügyi sulit (amit szintén egy időben kezdek a munkával, azaz szeptemberben egyből a mély vízbe ugrok ) egy kicsit a karrier aztán jöhetnek sorba a ,,kölkök”. Ez kb 5-6 év de lehet, hogy több majd kiderül.

Veronika: Ezért jó fiatalon szülni, lehet varriálni, nem szorít az idő kis tesó témában. Szülésed milyen volt?

Nóri: Pontosan. 2017.szeptember.20.-án született Luca… (idő ugrás szülés előtt 4.nap) Vasárnap indultak meg a fájások, mivel nem szültem még így fogalmam sem volt róla, hogy mi van, egyből riasztottam a családot, szülésznőmet, aki azt tanácsolta, hogy menjünk be és szóljunk ha akció van… Kocsiba be, rohanás a szülészetre. Egész úton szenvedtem annyi fájásom volt (de rendszertelenek ) , ott ctg re kötöttek és vártunk… 1 óra után lekötöttek, egy nyamvadt fájásom nem volt. Megvizsgáltak, mondták, hogy akkor jöjjek vissza ha legalább 1 óráig 2 perces fájásaim vannak. Haza mentünk… Persze voltak fájások de szintén össze-vissza. Hétfőn be kellett mennem a dokimmal konzultálni, aki kiírt császárra mert Luca nem tudott befordulni a helyére (pénteken lett volna) . Megint haza mentünk… De már elég gyakran voltak fájások. A keddi napom szörnyű volt, nagyon erős fájások, nyákdugó is elment, folyamatosan a kádban voltam és meleg vízzel folyattam magam… De még akkor sem állt be 2 percesre. Már nagyon elegem volt… A férjem mai napig emlegeti, hogy azt szajkóztam, hogy ,,ha nem veszik ki, ki vágom magamból” . Jaj az már nagyon durva volt plusz semmit nem aludtam már vasárnap óta mert éjszaka volt a legtöbb fájás… No mindegy. Szerda reggel mentünk be a kórházba, a ctg gyönyörűen mutatta a fájásokat. Oké, mondták, hogy ma szülünk. Megvizsgált a dokim, megállapította, hogy muszáj a császár mert Luca még mindig nem a helyén volt, ráadásul nem is tágultam annyira… (Hozzá teszem nagyon örültem neki mert annyira fáradt voltam, elegem volt, hogy nem hinném, hogy kibírtam volna a sima szülést. Szóval innen üzenem a természetesen szült anyáknak MINDEN ELISMERÉSEM AZ ÖVÉK) Aztán vártuk a sorunkat… El jött az idő, bevittek, beadták a gerinc szurit, lefeküdtem és éreztem, hogy ez az végre nem érzek semmi fájdalmat még a több hónapnyi derék fájást se. A férjem ott volt a fejemnél és mindenféle hülyeségről beszélgettünk pl. időjárás. Egyszer csak mondták kislány de nem hallottam sírni… Nagyon megijedtünk… Láttam, hogy simizik ott a vizsgálón de nem hallom a hangját… Jaj iszonyatos volt az a pár másodperc… De egyszer csak olyan éktelen nagy visítást produkált a kislányom, hogy jaj. xD Oda hozták a fejemhez, megpuszilhattam és elvitték apával együtt, hogy a mellkasára rakják. Utána engem összestoppoltak és ennyi. Csodálatos volt.

Veronika: Imádom ahogy fogalmazol. Szóval akkor téged egyáltalán nem viselt meg lelkileg a császár? Mennyi idő volt míg felépültél?

Nóri: Őszintén meg mondva lehet, hogy most egy csomó szuper anya megvet de én császárral is szerettem volna szülni… Valahogy azt közelebb érzem magamhoz mint a természeteset. Gondolom emiatt nem viselt meg a dolog. Elég hamar, 2-3 hét múlva már tudtam rendesen mozogni.

 

Veronika: Beszéljünk egy kicsit a külsődről, hiszen felszínes mód amiatt készül az interjú. Luca előtt is ilyen extrém figura voltál?

Nóri: Luca előtt extrémebb. Két oldalt felnyírt szőke rövidebb haj, tetovált, jó kondis, magabiztos, flegma ember voltam… Az a ,,meg mondom én a frankót” típus. Most meg… Amióta anya vagyok a magabiztosságom csökkent (jól csinálok mindent? ezt így kell? stb.), hajam megnőtt, ritkább lett. Bár szerintem most is vagány vagyok az antennáimmal ahogy nő vissza a kihullott hajam. Tetkóim azok maradtak és folytatva is lesznek amint vége a szoptatásnak, azzal a különbséggel, hogy a bal felkarom belső részén van egy szamuráj amit most tudok táncoltatni. (Mert megereszkedett kicsit ott. ) de dolgozom azon, hogy a régi kondim vissza nyerjem eskü.

Veronika: Nagyon ügyesek vagytok, hogy megy még a szopi! Említetted, hogy párod is ki van varrva. Kaptatok már emiatt negatív beszólást? Akár együttesen, hogy milyen szülők vagytok, akár külön külön, hogy milyen anya vagy ő meg milyen apa.

Nóri: Köszönjük! Volt már rá példa, hogy beszóltak a tetkóink miatt de inkább én kaptam/kapom az ívet. Szerintem manapság ,, jobban” elfogadottabb, hogy egy férfi ki van varrva mint egy nő/anya a mai világban. Aki beszól annak elég gyorsan a tudtára adjuk, hogy törődjön a saját dolgával de inkább ami gyakori az a megvető nézések. Abból minden napra jut bőven de ezekkel én nem foglalkozok. Viszont azt észre vettem, hogy az emberek emiatt tartanak tőlünk és ,,félelmetesnek” látnak minket, mintha mi ilyen elvetemült vadállatok lennénk. Már megkaptuk egy csomószor azt a kijelentést akikkel szóba elegyedtünk pl. Ti tök jó fejek vagytok, nem is értem miért tartottam tőletek… És hasonlók. Ezek azért nagyon jól esnek de nem fogok a párnámba dőlve zokogni, ha valaki a kinézetünk miatt nem barátkozik velünk. 🙂 Nincsenek sok barátaink de akik vannak azok úgy szeretnek minket ahogy vagyunk. De vissza térve a kérdéshez olyat is hallottam már utcán a hátam mögött, hogy ,,nézd már hogy néz ki,szép kis anya lehet stb.” ezekkel nem foglalkozok. Most álljak le velük vitatkozni? Nem ér annyit az egész, úgy se tudom meggyőzni őket. És annyit üzennék az utcán sutyorgóknak vagy a megvető pillantásúaknak : nem attól leszünk rossz emberek ha van tetkónk, piercingünk vagy bármi olyan ami nem megszokott. Higgyétek el mi is ugyan olyan emberek vagyunk mint ti.

Veronika: Szerinted miért ilyen rossz az extrém anyák megítélése?

Nóri: Mert mások vagyunk mint az átlag! És ha valami más az ijesztő és rossz, főleg az idősebb generációnak. A fiatalabbak már ebbe szocializálódnak így ezt fogják megszokni és ahogy haladunk előre az idővel ez a ,,rossz megítélés” változni fog. Persze nem mondom, hogy teljesen megfog szűnni. Ugye mindig lesznek ellentétek csak nem ennyi. Lényegesen nem ennyi.

Veronika: Szerinted milyen egy jó illetve egy rossz anya? Milyen anyának tartod magad?

Nóri: Hmm Ezen még nem gondolkoztam el. Rossz anyának tartom aki narkózik, alkoholista, veri ill. leszarja a gyerekét és hasonlók. Viszont ezen kívül szerintem nincs olyan, hogy ,,rossz anya “. Senki ismétlem senki ne tartsa magát ,,rossz”anyának csak mert kiborul néha a gyerekétől, valami nem sikerül elsőre vagy másodjára, elege van, stb. JÓ ANYÁK VAGYTOK!!!!! Természetesen jó anyának tartom magam. De ez úgy sem most fog kiderülni hanem amikor a gyerek felnőtt lesz, na akkor kérdezd meg tőlem ugyan ezt.

Veronika: Mesélj egy kicsit a kislányodról!

Nóri: Egy tünemény.   Imádom! Egy igazi karakán kis csaj. xD Amikor megszületett 2-3 hétig nagyon jó alvó baba volt, olyan éjszakákat átalvó. De aztán vége lett a kampány filmnek. Onnantól napközben ilyen fél órákat aludt, amint leraktam sírt, leültem vele sírt… Szóval az első 5 hónapunk úgy telt, hogy ölbe volt és álltam vele… Nagyon jó volt… Aztán onnantól, hogy ült már jobb volt.   Amikor meg elkezdett mászni még jobb lett és amióta 2 lábon jár annál is jobb, könnyebb lett de minden korszaknak meg volt a maga kis varázsa. Általában úgy sétálunk, hogy fogja a kezem de ha vagyunk valahol ahol mások is vannak akkor ellöki a kezünket.   Ő már,, nagy lány”, kis önálló. Pl. múltkor voltunk egy bevásárló helyen és elindult tőlünk mondom akkor pápá, szia (erre általában vissza fordul és oda rohan hozzám de most nem xD) , intett és mondta pápá és elindult… Ohh mondom magamban az anyád. Követtem titokban, hogy ne vegyen észre de nem nagyon zavartatta magát ahogy elnéztem. xD Azt hozzá teszem, hogy a helyen szinte csak mi voltunk. Könnyen barátkozik gyerekekkel, még nem is tud beszélni csak 1-2 szót de a gagyarászás azt 0-24 be tolja. Szerintem igen csak beszédes gyerkőc lesz akinek könyörögni kell majd, hogy legalább 5 percre legyen csendben. Jaj de nagyon imádom!

 

Veronika: Nagyon szépen köszönöm az interjút! Végszóként pedig mit üzennél a világnak? 🙂

Nóri: Köszönöm a lehetőséget. Minden üzenetem az interjúban van de talán annyival kiegészíteném , hogy: ANYUCIK! MERJETEK OLYANOK LENNI ,ÚGY KINÉZNI AHOGYAN IGAZÁN SZERETNÉTEK! NEM SZÉGYEN SEMMI! INKÁBB LEGYETEK ÖNMAGATOK MINTHOGY A VILÁG ELVÁRÁSAINAK AKARTOK MEGFELELNI! Köszönöm a figyelmet!

Tetszett a bejegyzés? Hasznosnak találtad? Ha igen oszd meg másokkal is!  😉

Szeretnél egy remek baba-mama csoport tagja lenni, ahol tabuk nélkül őszintén beszélünk az anyaságról? Ha igen lépj be facebook csoportomba: https://www.facebook.com/groups/427505987648979/

Szép napot kíván nektek Veronika és Liza! ♥