A jó anyaság nem kor függvénye! ☝️Fiatal anyák 3. rész 👩‍👦 Heni

Mai interjú alanyom a 25 éves Heni. 🙂 Heni egy nagyon izgalmas figura, 21 évvel idősebb férfi a gyermekei apja, fiatalon szült, vállalkozást épít, hordozási tanácsadó képzést fog elkezdeni, hosszan szoptat, kötődően nevel és mindenről határozott véleménye van! Fogadjátok szeretettel Heni történetét. 😀

 
Veronika: Szia Heni! Nagyon szépen köszönöm, hogy vállaltad az interjút! Mesélj egy kicsit magadról kérlek.



Heni: 25 éves vagyok, egy kis faluban élünk a családommal. A férjemmel és a két gyermekünkkel. Franciska 3 és fél éves, Máté 1. Jelenleg a vállalkozásunkat építem, emellett hamarosan hordozási tanácsadó képzést kezdek el.
 
Veronika: Mesélj a férjedről. Mikor és hogyan ismerkedtetek meg?



Heni: 2013 szeptemberében ismerkedtünk meg egy véletlen találkozás folytán. Szerintem egyikünknek sem volt kérdés, hogy lesz még dolgunk egymással. 21 év köztünk a korkülönbség, de ez egy percig sem jelentett gondot.
 
Veronika: Volt aki emiatt csúnyán nézett rátok vagy rosszindulatú megjegyzéseket tett?



Heni: Eleinte azt gondolták páran, hogy főként anyagi okai vannak annak, hogy a férjemmel összejöttem. De az élet szerintem igazolta már, hogy ez nem így van. Illetve kaptam már olyan megjegyzést, hogy majd 5-10 év múlva elhagyom, amikor én még javában 30as leszek, ő pedig már 60as. De úgy gondolom, hogy ha valaki mellett lehúzok 10+ évet, akkor nem a köztünk lévő korkülönbség miatt fogom elhagyni. Tisztában voltunk már az elején is ezekkel, hogy előfordulhat olyan lehetőség, amikor az ő kora már más életvitelt kívánna, mint az enyém. Pl amikor ő 76 lesz, akkor én még csak 55. Ha megnézzük a mai 76 éves és 55 éves korosztályt, látjuk, hogy mások. Úgy gondolom, hogy ahogy most áthidaljuk a korosztályos különbséget, úgy ez akkor is menni fog.


Veronika: Édesanyám és apukám között is 19 év volt és apu nagyon bírta a pörgést. Mindig dolgozott, gyerekként vitt engem ezer helyre úgy, hogy nem a kor számít! Sok ember van aki irigy a másik boldogságára és lépten nyomon azt nézi mibe köthet bele…Ugye te fiatalon lettél édesanya. Ehhez mit szóltak a környezetedben élők? Barátok, rokonok, stb.



Heni: Hát… 2013 szeptemberében jöttünk össze. Júniusban már kopogott a gólya. 8 hónap után véletlenül estem teherbe, csak 21 voltam. A tanulmányaim kellős közepén ért az egész, kb rögtön veszélyeztetett terhes lettem, mert a nyolcadik héten vérezni kezdtem. Az első sokk után mindenki támogatott minket, csak nagyon gyorsan kellett összeköltözni. Persze voltak olyan barátok, akik elkoptak, de ők valószínűleg nem voltak igazi barátok.
 
Veronika: És mi volt a ti első reakciótok?



Heni: Hát a teljes sokk. Valamikor tervben volt a baba, de nem feltétlenül pont akkor. Meg én olyan hagyományokhoz ragaszkodó ember vagyok. Házasság aztán gyerek. Végül így lett, 2 héttel szülés előtt házasodtunk össze. De az első napok sokkját hamar felváltotta az öröm, hogy kisbabánk lesz.
 
Veronika: Első terhességed milyen volt? 



Heni: Először nyolc hetesen kerültem kórházba. Majd a 27. héten és az utolsó egy hetet is benn töltöttem. Minden alkalommal egy-egy hetet voltam benn. Először vérzés miatt, második alkalommal azt hittük, szivárog a magzatvíz. Utoljára a vérnyomásom ment fel, és nem akart lemenni. 160/100 volt órákig. Ezt leszámítva nagyon élveztem. Naphosszat simogattam a pocakom. Akkor még nem tudtam elképzelni magam fiús anyaként, így csak lányt vártam. Mikor megtudtam, hogy lányom lesz, nagyon örültem neki. Minden rózsaszínmániám kiélhettem.
 
Veronika: Második terhességed miben volt másabb mint az első?



Heni: Hát… Könnyebb volt. Valahogy. Az ember már tudja, hogy mire számítson, mire kell készülni, mit kell figyelni.Az utolsó napig pörögtem, tettem-vettem. Lekoordináltam egy költözést szülés előtt 3 hónappal.

Veronika:  Szüléseid milyenek voltak?



Heni: Mindkettő császár volt, altatásban. Szóval aludtam egy utolsó jót.

Amúgy nekem semmi bajom nem volt a császárral. Persze mindenki örül a természetes szülésnek, de én is úgy gondolom, hogy szültem, nem gondolom, hogy ez a mód kevésbé értékes.

Veronika: Mesélj picit a gyermekeidről! Milyen testvérek?



Heni: Nagyon sokáig a lányom féltékeny volt az öccsére. Az első egy év nagyon nehéz volt. De szerencsére Máté most már tud játszani Francival, így ez majdnem teljesen elmúlt.

Veronika: Na az a lényeg! Honnan jött neked ez a hordozási tanácsadós dolog? 



Heni: Hú. Röviden: az élet hozta így. Hosszan: amikor Francit vártam, akkor már itt-ott láttam hordozós képeket. Akkor az volt bennem, hogy ez abszolút nem biztonságos dolog, szóval ez sosem. De ha mégis, akkor egy bizonyos kendőt vennék meg. Aztán eltelt az első év, Franci bölcsis lett. Hévre fel, hévről le. Megvettem egy kendőt egy bababoltban, ami utólag tudom, kb alkalmatlan volt a hordozásra. Hamar el is adtam. Jött egy mei tai, azt elég sokáig használtam, utána egy csatos. Aztán amikor Máté megszületett, pontosabban előtte eldöntöttem, hogy őt hordozni fogom kendőben. Így is lett.Volt egy időszak, amikor Máté teljesen elutasította a kendőt, ma sem a kedvence. Nagyon megijedtem, hogy az eddig tanultak (youtube videókból tanultam) talán rosszak. Így hívtam egy hordozási tanácsadót, aki eloszlatta a kételyeimet. Ő kérdezett rá, hogy ha ilyen szépen kötök, miért nem leszek hordozási tanácsadó. Akkor elgondolkoztam, aztán ez egyre erősebb lett. Tudtam, hogy ha ht leszek, akkor azt Detti (a ht aki nálam volt) iskolájában fogom tanulni. Amikor megláttam, hogy indul tanfolyam náluk, gondolkodás nélkül adtam be a jelentkezést. Most túl vagyok az első részén, és úgy érzem, a legjobb döntést hoztam. És Máté is együttműködő a kendővel újra.

Veronika: Mi kell ahhoz, hogy valaki hordozási tanácsadó legyen?



Heni: Egy tanfolyam elvégzése szükséges. 2×3 napos tanfolyam van, az első része babahordozási segítő képesítést ad. A második része babahordozási tanácsadó képesítést, ez már vizsgához kötött. Illetve a tanfolyamon való részvétel feltétele, hogy a jelentkező vagy rendelkezik kötési tapasztalattal, vagy vállalja, hogy a tanfolyam kezdetéig ebben beéri a többieket. Ez általában úgy működik, hogy házhoz hív egy már végzett hordozási tanácsadót, aki megtanítja neki.

Veronika: Semmi egészségügyi végzettség vagy anatómiai ismeret nem kell hozzá?



Heni: Nem. Elég részletesen ismerkedünk mindenféle anatómiai dologgal.

Veronika: Térjünk vissza kicsit rád mint fiatal anyára… Kaptál negatív kritikát amiért fiatalon lettél anya? Szerinted miért ítélik el sokan a fiatal anyákat?



Heni: Rengeteget. Főleg, mert én a sulit is félbehagytam. Szerintem azt gondolják, hogy sokan érzelmileg nincsenek megérve arra, hogy anyává váljanak. Meg ugye ez a “magadnak szülöd, nem anyádnak” dolog is van. Egy 20 éves a mai világban nem feltétlenül rendelkezik megfelelő egzisztenciával. Meg szerintem mostmár az az általánosan elfogadott, ha valaki 30-35 között szül. A magyar mentalitás meg általában az, hogy ha beállsz a sorba oké vagy, ha kilógsz, kinéznek. 18-21 évesen szülni azt is jelenti, hogy kilógsz a sorból.

Veronika: Szerinted milyen egy jó illetve egy rossz anya? Te milyen anyának tartod magad?





Heni: Hú, ez nagyon nehéz kérdés. Sosem lehet tudni, hogy az adott szülő miért jut egy adott döntésre. Vannak persze a klasszikus rossz anyák, akik bántalmazók, alkoholisták… De ugyanakkor az alvástréningező anyukára is mondhatja bárki azt, hogy ő rossz anya. Holott nem lehet tudni ezekben az esetekben, hogy ő mikor jutott ide, hogy inkább hagyja álomba sírni a gyereket, minthogy ringassa. Szóval szerintem a tipikus rossz anyai magatartásokon kívül nem lehet kijelenteni, hogy te rossz vagy, te meg jó. Valahogy azt mondják, hogy akkor vagy jó anya, ha kételkedsz benne, hogy jó anya vagy. Így vagyok én is. Jó anyának tartom magam, de tudom, hogy lehetnék jobb. Türelmesebb, figyelmesebb, odaadóbb. Következetesebb. Úgy gondolom, hogy sokszor erőmön felül teljesítek, de még ez is kevés. Próbálok kötődően nevelni, hordozni, hosszan szoptatni. Ugyanakkor az én türelmem és erőm is véges. Ilyenkor kiabálok, vagy csak hangosabban szólok a gyerekekre, esetleg sírok a dühtől. Mégsem gondolom azt, hogy emiatt rossz anya vagyok. Csak lehetnék jobb.

Veronika: Nagyon szépen köszönöm az interjút! Végszóként pedig mit üzennél a világnak?



Heni: Én köszönöm a lehetőséget. Mit üzennék? Kötődően nevelni nem ősanyaság, hanem evolúciós késztetés.

Tetszett a bejegyzés? Hasznosnak találtad? Ha igen oszd meg másokkal is!  😉

Szeretnél egy remek baba-mama csoport tagja lenni, ahol tabuk nélkül őszintén beszélünk az anyaságról? Ha igen lépj be facebook csoportomba: https://www.facebook.com/groups/427505987648979/

Szép napot kíván nektek Veronika és Liza! ♥

Tovább a blogra »