Mesélj egy kicsit magadról kérlek.
Viki: 31 éves vagyok, van két gyermekem. A kisebbik az enyém, a nagyobbik a férjem előző házasságából van. Tavaly vásároltunk egy házat amit tavaly óta felújított, most is egy nagyobb felújításban vagyunk. Van egy nagy kertünk és nagyon szeretem az állatokat. Jelenleg gyesen vagyok és majd lesz kis tesó is. Miskolcon születtem de 17 évesen úgy döntöttem, hogy nagyot merek álmodni és felköltöztem Budapestre. 11 évet töltöttem fent, utána úgy döntöttem, hogy mégis visszaköltözök Miskolcra. Utána nem sokkal megismertem a férjemet, megkérte a kezemet, megvettük a házat és meglett Szoncsi.
Veronika: Mesélj kicsit a férjedről. Hogyan ismerkedtetek meg?
Viki: Hát ez egy elég érdekes szitu volt mivel az exem mutatott be neki. Ők ilyen gyerekkori barátok voltak és amikor először találkoztam vele igazából nem is tetszett nekem mint pasi. Aztán az exemmel zátonyra futott a kapcsolatunk. A férjemmel egy munkahelyen dolgoztunk, vagyis ő hamarabb kezdett és én még a tanfolyamra jártam. Egyszer aztán beszélgetés közben kiderült, hogy neki van egy fia és felajánlottam, hogy jöjjenek át, hogy játszunk a fiával. Igazából akkor még nem akartam tőle semmit. Felajánlotta, hogy főz nekem így volt az első közös vacsoránk, ahol este megkérdezte a fia, hogy “apa és akkor ma itt alszunk?” mire mindketten földig le döbbenve mondtuk neki, hogy “nem, nem alszunk itt.” Roli elég szomorú volt és taxival haza mentek, következő alkalommal megint áthívtam, hogy beszélgessünk egy jót mert beszélgetni nagyon jót lehetett vele és rég beszélgettem már ilyen jót. Van benne értelem a többi férfival ellentétben. Aznap este szalonnát sütöttünk és söröztünk, aztán végül is a szalonnasütés végére összegabalyodtunk és így jöttünk össze. Augusztusban jöttünk össze 2015-ben, mivel nem élt vele a fia ezért eleinte hol nála és hol nálam találkoztunk. Nagyon sokáig még Roli nem tudta, hogy együtt vagyunk, csak úgy mutatott be neki Gergő, hogy egy nagyon jó barát vagyok, hogy ne érje sokként a gyereket. Rolit az anyukája két évesen elhagyta és a nagyszülők nevelték amíg Gergő dolgozott. 2016 áprilisban vettük át Rolit életvitelszerűen, hogy velünk élt és igazából azóta velünk él. Ezt a nagyszülők eléggé nehezményezték mert ők azt hitték, hogy majd én lemondok Roliról és ott maradhat Roli nekik.
Veronika: Azta. Nem minden napi történet! De miért hitték azt a nagyszülők, hogy lemondasz a párod kisfiáról?
Viki: Mert már nálunk volt 2 éve és bele élték magukat, hogy ők nevelik fel mintha az ő gyerekük lenne. Nem is jó a kapcsolatom sem az anyóssal sem az apóssal. Amikor Szoncsi megszületett akkor anyós úgy akart segíteni, hogy felajánlotta Roli költözzön hozzájuk amíg Szoncsi kicsi és egy gyerekkel nekem is könnyebb. Mondtam, hogy nem! Egy anyja már elhagyta, én nem fogom.
Veronika: Ha nem titok, miért hagyta el az anyukája…?
Viki: Gergő rajta kapta, hogy megcsalja. A csajnak mennie kellet de nem vihette a gyereket. Nagyon nem is vitte el Rolit, nem élt a láthatás jogával. Kb 1,5 éve látta utoljára az anyja de nem is keresi.
Veronika: Hát uram bocsá’, az én szememben az ilyen nem anya és nem ember… Milyen a kapcsolatod Rolival egyébként?
Viki: Érdekes mert anyának hív de barátként tekint rám. Elég szigorú vagyok vele ezért tart tőlem.
Veronika: Mesélj kicsit Szoncsiról!
Viki: Szoncsinak nem volt egyszerű az élet kezdés mivel egy hétig túl hordtam. Mindenki mást mondott, elsőre december 27 re voltam kiírva és január 12 én repesztették burkot. Akkor derült ki, hogy igazából elfolyt a magzatvíz és életmentő császárral sok szenvedés után kiszedték belőlem. Hála az égnek nagyon egészségesen született és három nap után haza is engedtek minket a kórházból. Egy energiabomba és minden sokkal hamarabb csinált, mint ahogy lehetne. Elég korán elkezdett kúszni és most már járni akar, mindenen felhúzza magát. Most egy picit szenvedünk mert jön a foga. Nagyon sokszor saját magamat látom benne, mikor szólok neki, hogy jöjjön akkor rám mosolyog és elindul a másik irányba. Ilyenkor szokta mondani a férjem, hogy tiszta anyja. Alapvetően jó baba mert nagyon keveset sír és igazából mindent megeszik. Most egyre többször eszik szilárdat és egyre kevesebbet tápszert. Egy nagy lakásfelújítás közepette vagyunk ezért ideiglenesen magán bölcsődébe megy, hogy tudjak haladni a lakás felújítással. Hála az égnek az idegenekkel jól alkalmazkodik, nincsen problémája.
Veronika: Roli és Szoncsi milyen testvérek? Jól kijönnek?
Viki: Összességében jó testvérek mert Szonja szereti Rolit és Roli is sokat segít Szonjával. Az elején megvolt a féltékenység mivel ugye nyolc évig Roli volt mindenkinél a világ közepe és most ezen osztozkodnia kell. Próbáltuk már a terhesség alatt is tudatosan nevelni vele, hogy meg kell osztani a mindent a testvérével és ez vissza is így kell, hogy működjön. Ez elég jól sikerült de miután megszületett Szonja akkor Rolinál volt egy pici visszafejlődés. Nagyon sok mindent elfelejtett és kicsit rosszabb is volt a tanulmányi jegye is romlottak. Volt egy összeomlása ami után megjavult és újra a régi Roli volt. Igyekszem az önállóságot bele nevelni mivel a nagyszülők annyira el tutujgatták, hogy igazából a levegőn kívül mindentől félt de lassan sikerül férfivé vagyis fiúvá nevelnünk. Sokat segít Szonjával, amikor főzök vagy mást csinálok akkor ő szokott rá vigyázni. Természetesen mindig meg jutalmazzuk azt, hogy vigyázz a húgára.
Veronika: Beszéljünk most egy kicsit a szivárvány anyaságról… Mikor veszítetted el a magzatodat?
Viki: Nagyon korán kb 8 hetesen. Az esküvőn vette észre az anyukám, hogy másképp áll a hasam biztos terhes vagyok, igaza lett. Elmentem dokihoz aki megerősítette. Sajnos nem jókor jött mert akkor került be a nagyim a kórházba akit anyámként szerettem mert ő nevelt. Én fürdettem és gondoztam, ezt lelkileg nehezen dolgoztam fel, mert nekem mindig az az erős nagyi volt. Elmentem a 8 hetes uhra akkor mondta a doki, hogy felszívódott mert nincs szívhang, ezt egy másik doki is megerősítette. Mivel magától nem indult meg a vérzésem kaptam beutalót eü. kaparásra. Aznap este kaptam egy hívást, hogy meghalt a nagyim. Akkor úgy éreztem egy világ omlik bennem össze, de a férjem végig velem volt. Elkísért a műtétre és ahogy engedték a látogatást jött is hozzám. Magát okolja, hogy a baba elment mert nem vigyázott rám eléggé. Én azzal nyugtattam azért ment el mert fiú volt és én lányt szeretnék. Igazából fel sem fogtam, hogy terhes vagyok mert addigra el is ment a baba. Nem éreztem semmi jelét a terhességnek. Ez 2016 októberében volt és Szoncsi 2017 április körül fogant.
Veronika: Hogyan dolgoztad fel a történteket?
Viki: A baba elvesztésével nagyon nem is volt időm foglalkozni mivel a nagymamám elvesztése jobban megviselt, azt majdnem 1 év alatt dolgoztam fel és addigra újra terhes lettem. A második babánál picit féltem hogy újra elmegy de nem volt gond.
Veronika: Milyen volt a terhességed?
Viki: Hála az égnek jól éltem meg, nem voltak reggeli rosszullétek, jól viseltem az egész terhességet. Minden félét össze vissza ettem, igazán ami zavart az a mérhetetlen éhesség. Terhesség nagy részét felújítással töltöttem, ablakfestés, lakásfestés, bútor készítés… Igazából a kislányom a dekopír és a csavarbehajtó hangján nőtt fel, a férjemmel azon viccelődtünk, hogy biztos az első szava az spakli vagy a higító lesz. Terhesség alatt szereztem meg a jogosítványt és igazából nagyon sokat is vezettem teljesen a nyolcadik hónap végéig. Utána mert nem engedte a férjem. Először december 27-re voltam kiírva, aztán január 5 re, mivel január 5 én nem indult meg ezért befektetés január 12 én indították meg a szülést. Spontánnak indult de mivel rosszul feküdt, nem volt magzatvíz és nem akartam tágulni öt óra szenvedés után császár lett belőle.
Veronika: Nagyon aktív nő vagy!
Császár után mennyi idő alatt épültél fel?
Viki: Kb két hét után már én keltem fel este tüzet rakni és próbáltam mindent ellátni amit lehetett. A sebem viszont nagyon sokáig fájt. A mai napig, hogy ha túl terhelem magamat akkor fáj a sebem, valamint a szülés után azt vettem észre ha többet terhelem magam mint ahogy bírja a szervezetem akkor légszomjam lesz. Túl sok időm lazsálni nem volt mivel, hogy fával tüzeltünk, a kertben is voltak teendők. Emlékszem tavasszal fogtam a gereblyét húzni akartam de nem volt erőm húzni, és a gereblye csak egy hegyben állt. Fokozatosan kezdtem magam terhelni, az erőm nyár végére tért vissza annyira, hogy most már a 20 30 kiló megemelése sem okoz gondot.
Veronika: Hogyan éled meg az anyaságot?
Viki: Nagyon sokáig nem is fogtam fel igazán, hogy anya vagyok, sokáig nem tudatosult bennem, hogy az én gyerekem. Jó érzés anyának lenni mert ugye már Rolit nevelem és ő engem anyának hív így annyira nem teljesen új az anyaság. Az elején még sok mindent a férjemtől kérdeztem mert ugye ő nevelte a fiát. Most fordítva van, én mondom neki, hogy mit kell tennie. Boldog vagyok, hogy van két csodálatos gyermekem és boldog vagyok, hogy a tudásomat mind a kettőnek át adhatom, valamint ugye a kisebbnek a fejlődését, a világ felfedezését végig nézhetem.
Veronika: Szerinted te milyen anya vagy?
Viki: Nehezen tudnám megmondani, hogy milyen anya vagyok. Rolival szigorúbb vagyok a kelleténél, ezt sokszor megkapom Gergőtől. Nekem nagyon nehéz gyerekkorom volt és láttam ahogy öcsém elkallódott ezért elég szigorúan fogom Rolit mert nem szeretném, hogy elkallódjon. Igyekszek célokat állítani elé amik őt motiválják és a maximumot kihozni belőle. Általában véges vele szemben a türelmem amit néha sajnálok de az élet is pont ugyan ilyen kegyetlen lesz. Igyekszem felkészíteni az életre mivel mondtam neki, hogy az élettől nem tudom megvédeni de meg tudom tanítani, hogy hogyan élje túl. Szonjával igyekszek következetesen viselkedni, lehetőségekhez képest mindent megadok a két gyereknek. Néha úgymond ki könyörgöm a többet, a jobbat Gergőtől, előfordul, hogy lemondok dolgokról, hogy nekik több legyen. Én úgy gondolom, hogy jó anya vagyok igyekszek rengeteg szeretetet adni nekik és odafigyelek, hogy egy egész és egészséges család képet lássanak ahol az apa megkeresi a kenyeret, az anya pedig megteremti a biztonságot. Próbálok harmóniát és egyensúlyt hozni a családba, nekem nagyon jó ellenpélda az én anyukám és az én gyerekkorom. Nem tudom, hogy mások mit gondolnak arról, hogy jó anya vagyok-e mivel nem érdekel a véleményük.
Veronika: Szerinted milyen egy jó illetve egy rossz anya?
Viki: A rossz anyának fontosabb a munka mint a család, nem tartja egyben a családot, nem szervez családi programot (akár csak egy séta a városba vagy fagyizás), nem figyel a gyerekeire és nem következetes, a gyerekei előtt akár az apjukat vagy más szid. Egy jó anya a fent felsoroltak ellentéte szerintem. Figyel a gyerekeire beszélget velük motiválja őket. És ami nagyon fontos ha apa tilt valamit akkor anya se engedi meg, vagyis nem bírálja felül apa döntését.
Veronika: Nagyon szépen köszönöm az interjút! Végszóként pedig mit üzennél a világnak és azoknak az anyáknak akik vesztettek el magzatot?
Viki: Az anyáknak azt üzenem, hogy legyenek erősek hisz ők tartják össze a családot. A szivárvány anyáknak azt üzenem oka van annak, hogy a baba elment nem volt még itt az ideje, hogy jöjjön. Nyugodjanak meg ha jönnie kell akkor úgyis jönni fog. mindig csak előre tekintenek a jövőbe és ne vissza a múltba!
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: