Ne ítélj elsőre! 🙅🏼‍♀️ Extrém anyák 3. rész.🤘🏻 | Aranyanyám, avagy nem minden anya fénylik!

Mai interjú alanyom a 30 éves Melinda akinek van egy karakán 4 éves kislánya, Bianka. 🙂 Melinda és férje kapcsolata egy gyerek szerelemből alakult ki és bár rögös az út de nagyon szeretik egymást és boldog családot alkotnak hárman! 🙂 Melinda azért szolgált rá az “extrém anya titulusra” mert az elmúlt 2-3 évben már 8 különböző színben pompázott a haja. 😀

Veronika: Szia Melinda. Nagyon szépen köszönöm, hogy vállaltad az interjút!

Mesélj egy kicsit magadról kérlek.

Melinda: Szia! Örülök, egy kis változatosság.

30 éves vagyok, egy lányom van, 4 éves volt júliusban, férjnél vagyok. Lányom egy éve ovis, de nagyon beteges, úgyhogy munkába se tudok állni, pedig már nagyon unom az otthon ülést. Szerintem azért is kísérletezek a külsőmmel mert belső elégedetlenség van bennem.

Veronika: Igen, ez nagyon sok ismerősömnél probléma… Sajnos a munkáltató nehezen tolerálja ha egy anya kimarad a beteg gyerek miatt, ezért viszik sokan betegen is oviba, bölcsibe a kicsiket.

Mesélj egy kicsit a férjedről. Mikor és hogyan ismerkedtetek meg?

Milyen volt az esküvő?

Melinda: Most végre úgy néz ki találok olyan munkát, ahol tolerálják az ovi nyitvatartását. Párommal már tini korunktól ismerjük egymást. Én 13 voltam, ő 15 mikor megismerkedtünk majd 2 év gyerekszerelem után szétváltak útjaink. Pár év múlva újra megtaláltuk egymást és akkor tudtam ez most vagy soha lesz. Egyelőre a most és mindörökké változatnál tartunk, bár rögös az út. 20 éves voltam mikor elköltöztünk a szüleimtől és saját házat vettünk. 22 voltam mikor házasodtunk, idén már 8 éve. A kicsire elég sokáig vártunk… 2 évig próbálkoztunk, már épp dokihoz akartunk fordulni amikor sikerült. Megérte várni rá. Csodás gyerek de ugyebár mindenkinek a sajátja.

Férjem elég kevés szeretetet kapott gyerekkorában és a mai napig tanítom, hogy kell szeretni. Nem igazán van otthon az érzelmekben és eléggé megszenvedem, de tudom mit választottam!

Veronika: Ez nagyon szép történet!

Ennyi várakozás után gondolom földöntúli volt az öröm mikor sikerült végre a bébi. Milyen terhességed volt?

Melinda: Igen, nagyon örültünk! Az elején volt egy kicsi gond de amúgy szuper. Végig dolgoztam, szuper munkám és főnököm volt. Az első három hónap émelygésein kívül más gondom nem is volt! Esetleg még az, hogy a végére extrém bedagadtak a lábaim és csak egy ronda papucsot tudtam hordani…

Veronika: Mikor született meg a kicsi? Milyen szülésed volt?

Melinda: A szüléssel volt egy kis gond… Be kellett feküdnöm a kórházba, mert a kiírt időpont után pár nappal sem lett meg a baba. Még egy hetet bent voltam, minden nap nézegettek de semmi. Aztán művileg indították be a szülést de úgysem lett semmi, így végül császároztak. Nagyon ellene voltam, természetesen szerettem volna szülni. Kiderült, hogy fel volt akadva a köldökzsinórba azért nem idult be a szülés. Mindennek ellenére és a kicsit kiszolgáltatottság érzésnek ellenére nagyon jó emlékeim vannak a napról! Érzéstelenítésben történt és szuper altató dokim volt aki egész idő alatt szórakoztatott!

A megálmodott szőke hajú, kék szemű, nyári születésű kislányomat kaptam!

Veronika: Milyen nevet adtatok a kicsinek, ha nem titok?

Melinda:Bianka

Veronika: Mesélj egy kicsit Biankáról!

Melinda: A pszichológus barátnőm azt mondja nagyon erős és határozott személyiség és csodálkozik, ami pedig engem lep meg, mert azt hittem minden gyerek ilyen.

Amúgy nagyon értelmes gyerek, csak hát ugye el van kényeztetve.

Amit tudatosítok és igyekszek visszafogni de nagyon nehéz. Szerintem a legnehezebb dolog következetesnek lenni és emelem kalapom azok előtt akik képesek rá! Ami a leghihetetlenebb számomra az anyaságban, hogy látom mennyire fejlődik a gyerek, mennyi mindent tanul meg egyik napról a másikra. Sokszor nem akarom elhinni mit tud már megint.

Veronika: Hogyan éled meg az anyaságot? Egyből belerázódtál ebbe az új szerepbe?

Melinda: Hááát nagyon nehezen.

A belerázódás még ment is volna, de nagyon a természetem ellen van az anyaság. Nem mondom, hogy egy rebellis típus vagyok aki tojik a családra, sőt nagyon nem, de valahogy nem jött be nekem az anyaszerep. Nem bírom a bezártságot, hogy egyedül vagyok naphosszat és akkor is egyedül érzem magam ha emberek között vagyunk. Nulla énidőm van és minden napom csak a gyereknevelés körül forog. Nagyon belefásultam már és nehezen bírom. Páromtól, családtól viszonylag kevés segítségem van, tudom, hogy másoknak ennyi sincs, de lehet engem is túl elkényeztettek aztán most nem tudom mit kezdjek az élettel.

Pedig szeretnék még egy gyereket, de magam sem tudom érdemes-e belevágnunk, elbírnék-e a helyzettel.

Veronika: Szerinted te milyen anya vagy?

Melinda: Fuh… Ezt a milyen anyaságot nagyon jól jellemezte az első interjú alanyod, amit a blogodon olvastam. Mindenki annyira jó anya, amennyire igyekszik. Sok dologban lehetnék jobb is, következetesebb, szigorúbb, viszont sok mindenre büszke vagyok, amit jó példaként sajátít el tőlem a lányom.

Veronika: Szerinted milyen egy jó illetve egy rossz anya?

Melinda: Fogalmam sincs.

Szerintem mindenki jó anya, aki a tőle legjobban telhetőt adja gyermekének és itt nem az anyagiakra gondolok! Rossz anyának azt mondanám aki elhanyagolja a gyerek testi és szellemi fejlődésének fejlesztését. Ezen túl már csak ilyen vagy olyan anya van de a többi nem rossz… Mindenkinél más a mérce.

Veronika: Térjünk akkor most ki a külsődre, hiszen “felszínes módon” azért került sor az interjúra.

Ahogy mesélted volt már kb “minden” színű hajad. Mikor festetted be előszőr és akkor milyen színűre?

Melinda: Az első festésem kb 15 évesen volt szőkére. Oda voltam érte, közben pedig abszolút nem állt jól. Aztán jött a klasszikus barna szőke melír. Ez elég sokat kibírt, aztán visszatértem az eredeti hajszínemhez hasonlóhoz. Az esküvő után majdnem fekete sötét barnára festettem. Így hordtam évekig, terhesség alatt hagytam lenőni és utána kezdődtek a spekulációk.

Bocsi nagyon szétírtam magam… Lehet a kövi kérdéseket is kimerítettem.

Veronika: Milyen színekben pompázott eddig a hajad? Milyen színű most? Melyik volt a kedvenced?

Melinda: Na, gyes alatt kezdtem spekulálni, mondván, úgyse járok sehova, megengedhetem magamnak. Először a vöröset próbáltam, de az nagy baki volt.

Aztán jöttek a színes próbálkozások. Első a kék volt, azért már rég oda voltam, azután lila (ez tetszett a legjobban) és végül zöld. Ezt úgy kell elképzelni, hogy a tövek feketék és lefelé voltak a színek. Aztán barna-szőke ombre, újra vöröses, de nem az a piros vörös hanem inkább szőkés. Az is nagyon tetszett de végül lecseréltem rosegoldra ami elsőre gyönyörű volt, de mivel csak házilag kotyvasztottam nagyon hamar kifakult. A mostani színem ez a fakult és most ott tartok, hogy hagyom lenőni vagy visszatérek a csoki barnához. Közben kibékültem magammal és a világgal, már nincs szükségem kísérletezésre a külsőmmel. Amúgy ezek a színes mindenfélék kb 2 év leforgása alatt mentek körbe.

Veronika: Akkor ennyi volt? Többet nem is lesz már ilyen extrém színű hajad?

Melinda: Hát jelenleg nem nagyon húz és bevallom ez a sok próbálkozás tönkre is vágta rendesen a hajam. Azért is vagattam most le mert pihenőt tartok. Aztán, hogy meddig…